Előadvent

Megváltozott a világ. Idegesebb, kíméletlenebb, értelmetlenebb, ridegebb. Nem tudom melyik év volt az irgalom éve, de ha 2018, akkor ez nem sikerült jól.

Az új iskola másabb, kedvesebb, mint a régi, de néha innen is hiányzik az átgondolt döntés. Hajszoltak a vezetők, és emiatt itt is elég sok marhaságot csinálnak. Ma például nyolc órám lesz a három helyettesítés miatt, csoportösszevonások leginkább, de az végképp ellehetetleníti az órát. Amit terveztem, megy a kukába. Azt hiszem, ez az oktatási rendszer nem ismeri a kíméletet. Jól mutatja ezt az is, hogy decemberben két szombaton is dolgozunk. Mi értelme mindennek? Semmi, csak a számok. A gyerek és a tanár kellemetlen mellékszereplői a rendszernek. A mai magyar közoktatás sokkal jobban elboldogulna két mellékszereplője nélkül: vígan gyártaná az értelmetlen statisztikákat, és jelentéseket.

Más. Mindeközben szép csendben közeledik a december, az ünnepi készülődés. Nagyon szerény ünnep lesz, szerintem csak a legkisebb gyerek kap ajándékot, ő sem valami nagy dolgot, mert hiába dolgozom sokat, ez az izmos számlák és a drágaság miatt nem látszik meg a pénztárcámon. (A kiadó sem fizet hónapok óta, amit egyszerűen képtelen vagyok elfogadni.) Persze az ünnep lényege nem a pénz, azért bevásárolni be kell, szóval várom a munkadíjam és Krisztus eljövetelét rendületlen. No meg a megváltó nyugalmat és a havat.