Senki

Az jutott eszembe Darvasi Tyllről mondott egy-két mondata miatt, hogy milyen jó, amikor az ember nem méricskél, és át ugyan igen, de meg nem kényszerül gondolni a szavait. Pihentető és felszabadító érzés senkinek lenni. Még az is lehet, bár ebben nem vagyok biztos, hogy az őszintétlenség is valahol a valakinek lenni gondolatánál kezdődik.

Bár a mindennapok kényszerű döntéseinél (kinek vegyünk cipőt) néha elbizonytalanodom, de amikor elolvasok egy-két köznyilatkozatot, azt gondolom, még a pénztelenséggel együtt is ezerszer jobb, hogy nem vagyok senki. Az erkölcsi züllés talán kifizetődő, de szerencsére nem evidencia. 

Más. Megint kevés az idő a munkára és a barátokra is. Nem értem. Vagy hülyülök, vagy visszavonhatatlanul öregszem. A reggeli kapkodásban például kiborítottam egy bögre tejeskávét a dohányzóasztalon. Minden elázott, csak a telefonom, meg a laptopom nem. Szerencsés lesz a nap, remélem. Lehet, hogy veszek egy lottót is, bár akkor sem leszek valaki, ha nyerek, csak egy könnyebben a gyereknek cipőt vevő senki. Meg egy nem közoktatásban dolgozó senki. Azt hiszem, akkor megtanulnék zenélni is.