Ment-e

A világ különös hely, sőt mi több, nagyon is meglepő. Vannak ugyanis elvárásaim a világgal szemben, mely elvárásokat a világ, s benne az emberek meglepő módon nem teljesítenek be. Vagy csak nagyon ritkán. Ezek szerint szörnyen megöregedtem.

Tegnap könyvtárban voltunk, a nemzetközi projekthez ugyanis kutatni kell. Angel édes, és jópofa, de a rendezettség nem a legjobb barátja. Elmentünk hát a gyerekekkel a helyi, hatalmas könyvtárba (HHK), hogy kicsit utánanézzenek a projektfeladat témájának. Nyilván senki sincs beiratkozva, de szép napijegy van, ezt abszolváltuk, majd felmentünk a szakkönyvek emeletére, ahol aztán volt nagy ámulás, hogy mennyi könyv ésatöbbi. Mondom, hát akkor fiatalok, hajrá. Kis zavar, csodálkozások. Mondom, na hát akkor hol kezdjük? Szemforgatás, ingó-bingó fejek. Aha. Hát hol kell keresni egy könyvtárban, gyerekek? Lesütött szemek.

Oké, végül ehhez is, egy tanár mindenhez is, csak hát volt nekik könyvtárhasználati óra kilencedikben, vajon mi a tökömet csináltak ott? És akkor elmesélem, kapnak gyakorlásképpen keresőfeladatot, megbeszéljük, vajon milyen források jöhetnek szóba egy wikipédiacikknél ésatöbbi. Nem értem, hogy jutottak úgy el a 11. osztályba egy gimiben, hogy nem kellett soha ezt csinálniuk. Nem értem, és hát a rémisztő ebben az, hogy egy könyvtárban eligazodni nem agysebészet, azt azért valahogy mindenkinek kellene tudni abszolválni egy érettségi bizonyítvánnyal, és egyáltalán, akkor ennek a négy gyereknek most lesz egy ilyen tudása, mert ez kell egy nemzetközi projekthez, de a többi nemtomhánynak??? És akkor értsük jól, amit mondok, nem sznobériából gondolom mindezt fontosnak, hanem az életbenmaradás szempontjából.

Angel a könyvtárból kijövet hálásan meglapogatta a vállam, milyen jól kiegészítjük egymást, mondta, te olyan kis precíz és organizált vagy. Aki ismer, az most pontosan úgy kap a szívéhez, mint én az épület előtti napsütésben. Nem lesz ez a projekt nagyon egyszerű így.

Más. Tök jó ez az őszi szünet, de olyan ügyesen sikerült kellemes és barátságos programokkal megtölteni, hogy ebben a pillanatban nem látom, mikor fogom kijavítani a dolgozatokat, és mikor végzem el a szünetre eső munkám, de az éjszakák hosszúak, majd megoldom, valahogy teremtek időt. Mindig mondják ugye, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, csak arról nincs szó, hogy hogyan lesz arra idő, amire még csak nem is akarja az ember. 

A zenét ajándékba kaptam. Mindjárt fel is használom ehhez a csodálatos végszóhoz.