Meglepetés

Néha magam is elcsodálkozom, milyen világban élek, mármint tényszerűen értem, hogy ámulok. Mert hol bosszantó, hol megmosolyogtató, hol elképesztő, hol felháborító - mindig más valahogy, mint amire számítok. Megyek, teszem a dolgom, aztán olyan dolgokat mondanak nekem emberek, amiből azt a következtetést kell levonnom, hogy mindaz, amit addig gondoltam, valahogy mégsem úgy van.

Az elitgimnazista, akivel aktuális témákról beszélgetve derül ki, hogy nem, nem hallott a hajléktalanokkal kapcsolatos új törvényről, és nagyon sokáig tart, mire tényleg megérti, ma Magyarországon, ebben az ő szép és keresztényi hazájában az otthontalan embereket kukába lehet dobni. És akkor leesik az álla.

Aztán az előkészítő csupa hálás diákján is meglepődöm. Persze nem az én érdemem, hogy egy jó órától meghatódnak, hanem a magyar közoktatás szégyene. Ahogy az is, hogy a saját diákjaim alig-alig tudnak valamit a szegénységről. Nem baj, nyilván az a helyzet, hogy ma a fontos dolgokról kell beszélgetni az iskolákban. Vagy az is lehet, hogy mindig is inkább azokról kellett volna.