Figyelem

A költőkben, sok más mellett, a legjobb dolog az a csendes figyelmesség, amivel a világot, és benne a másik embert figyelik. Ezt persze a prózaírók is tudják, csak most a költőkről jutott eszembe. 

A figyelmesség egyébként valahogy a szeretet, meg a bizalom kifejeződése: te (kutya, napfelkelte, nő stb.) fontos vagy nekem, ezért megnézem, milyen vagy. És bármilyen vagy, jó vagy komisz, a részem lettél azzal, hogy rád néztem. 

Nézni olyan, mint örökbefogadni a világot. Régen elég sokat gondolkodtam, mi volna, ha vak lennék, hogyan látnék, ha csak a képzeletemre kellene hagyatkoznom, de nem nagyon ment. Jobb, hát így, hogy látok. Reggel például azt, ahogy a buszmegálló melletti fáról megállíthatatlanul hullanak a sárga levelek. Ezeket a leveleket figyeltem tegnap, és arra jutottam, a világ bizonyos dolgokban kérlelhetetlen.