Klíma

Eltúráztam a könnyű szívem... Tudom, nem így van ez a vers, de nem baj, a könnyedséget akartam csak mindjárt mondani, meg az örömöt. Tegnap mondta BH, hogy én tudok beszélgetni, ami tényleg igaz, azzal a kiegészítéssel, hogy inkább tanítványokkal tudok leginkább, a felnőttekkel már nem mindig. Nem mondom, hogy hiábavaló, csak inkább néha nem érdemes.

Szóval, hogy beszélgettem diákokkal, és nagyon érdekes volt. Minden iskolának egy kicsit más a mikroklímája, A régi iskolámban a gyerekek rendkívül nyitottak voltak, de (ezért vagy nem ezért, nem tudom) gyakran eltévedtek a világban. Az itteniek sokkal kevésbé nyitottak, több az otthonról kapott odafigyelés és több a céltudatosság is, kicsit kevesebb a teljes reménytelenség és felszínesség, de gyanakvóbbak is, talán többször találkoztak már életükben az őszinteség büntetésével.

Egyébként pedig nincs a tizenéves korosztálynál érdekesebb. Megtapasztalni azt az életörömet, és energiát, ami belőlük árad, nagyszerű dolog. Egyáltalán, tanárnak lenni még akkor is nagyon klassz, ha egyébként tényleg sok a stressz, az adminisztráció és a minden. Nagyon sokat ad vissza a tanárnak a diák elégedettsége és öröme.

A kirándulás és az erdő mindig szép, csak túl meleg volt, és túl sok volt a rovar. Egyébként túl meleg van megint, meg lehet sülni a levegőtlen termekben, ahol még nem hűltek át a falak, és a buszokon, ahol az emberek rosszkedvűen párolognak. Tegnap olyan busszal jöttem haza a városból, amin bár nyitva volt az összes aprócska ablak, meg lehetett fulladni. Még az izzó beton is kellemesebb bolt, mint a busz klímája. 

Más nincs, BH könyvét olvasom, ami majd hamarosan megjelenik, és csak ámulok, milyen jó. Megkaptam Handkét is kölcsönbe. Végre lehet olvasni egy kicsit.