Janus

Csendes lett a szeptember vége, és olyan kétarcú, mint amilyen inkább az október szokott lenni: napos, viszont kellemetlenül hideg. Kicsit a kedvem fordítottja, ami inkább borongós, mégis alapjában véve lüktet alatta a melegség. Nem tudom ezt jól elmagyarázni, mert mindig képzavar a vége.

A hétvégét a Janusoktóber jegyében kellemes és kellemetlen dolgokkal töltöttem és töltöm: egyrészt barátságos emberi melegségben, másrészt a rideg külvilágban. Tegnap találkoztam két fontos nővel, akik bár igazából nem közeli barátaim, mégis nagyon szeretek velük beszélgetni, mert fényes burok veszi őket körül. Gondolom, úgy van az, hogy az ember azokkal szeret együtt lenni, akik körül megvan a szeretetnek ez az energetikai megnyilatkozása is. BH is ilyen egyébként, vele is jó volt együtt tölteni néhány órát, bár mostanában mintha túl gyorsan telne a vele töltött idő.

Más nincs. Már egy hónapja vagyok az új munkahelyemen, úgyhogy most már talán nem számít nagy illetlenségnek, hogy szakmai vitát kezdeményeztem egy ügyben. vagy igen, de hát amúgy sem kedvelnek maradéktalanul a kollégák, szóval nekem már tulajdonképpen mindegy is, bekerültem a bajkeverő skatulyába. 

Ma a tanárok kötelező vasárnapi depressziója helyett elmegyek sétálni M-mel. Lehet, hogy D-vitaminnal a dementorok ellen néven  kellene mozgalmat alapítanom, de a biztonság kedvéért veszek a boltban csokit is. Jobb, ha az ember biztosra megy.