Iskolai hétfő

Varázshegy ez a Mecsek, itt aztán híresen alig esik valami, csak a dunszt van, felhőpaplan alá szorult, izzadt város. Vagy a klimax, persze az is lehet, hogy attól van ilyen kellemetlen trópusi időjárásom, de egy biztos, a pollenek tényleg nem mennek sehova, itt csücsülnek a város sarkaiban, kavarja őket a szél októberig.

Ma még csak kilencre kell menni, akkor van évnyitó ugyanis, szerintem ez kedves és figyelmes dolog az iskolától, legalább első nap ne legyen a szokásos közlekedési agybaj. Egyébként sokkal jobb volna ez a későbbi kezdés, csak hát ugye a felnőttek többsége korán akar túl lenni a napon, meg gyorsan az életén, csináljuk, menjünk, legyen vége. Én korán kelek, de szeretek itthon molyolni tovább, nekem, mint a kamaszoknak, jobb volna a későbbi kezdés. De a világ nem a kamaszokhoz, meg az öregedő nőkhöz igazítja magát. Jobb hely volna pedig.

Amúgy más dolog nincs ma, mint az ünnepélyes tanévnyitó, meg egyéb szeptember elsejei iskolai tennivalók: asztalnézegetés, diákokra mosolygás, ismerkedés az órarenddel. Remélem, viszonylag időben el tudok jönni, mert el kell mennem a sebészetre időpontot egyeztetni (gyanús anyajegy leoperálása), és szeretnék aludni délután egy picit, mert az éjszaka nyugtalanul telt. Volt vihar (alig esővel, sok villámmal), rémálom és B ébresztőjének tízpercenkénti vijjogása, amire ő nem, csak én ébredtem fel mindannyiszor hajnalban. Jó volna egy saját szoba.

A fordítás végén járok, a szöveg nem lett jobb, én sem türelmesebb. Majd vége lesz, és akkor kiszellőzik a sok ostoba mondat a fejemből.