Határ

Feltűnésmentesen, de bekúszott az ősz a kertek alatt. Az éjszakák most már hűvösek, el-elgondolkodom reggelente a lábbelikérdésen: szandál vagy nem szandál, és már egy kardigánt is a vállamra dobok. Határhelyzet van, a nyár és az ősz határán egyensúlyozunk, és ahogy az előrejelzéseket olvasgatom, úgy látszik, a napforduló alkalmából az időjárás is méltóztatik tartós fordulatot venni.

Az utóbbi, bár jogos, időzítésnek nem örülök, nem szerencsés utazás közben évszakot váltani. Nade, mit tehet egy kicsi kis bolygó aprócska porszeme: tudomásul veszi a világmindenség törvényeit. A homo sapiens csak ideig-óráig lázad. Ha nagyon esik, hazamegy.

Majd megszeretem az őszi hűvöset, meg a színes leveleket, ahogy mindig, végtére is őszi gyerek vagyok, könnyen megtalálom a szépséget ebben az évszakban, mert látványos is, látványosabb, mint a nyár. Kicsit dilemmázom, Csehországban mekkorát fordul az idő, hidegebb, esősebb lesz-e ott, és kicsit rosszul érint, hogy nem gondoltam át még az őszi ruhákat, meg egyáltalán, egy érseki kastélyban megrendezésre kerülő artsy megbeszélés dresscode-ja feltétlen szoknya-e. Mondjuk tulajdonképpen mindegy, úgyis abban megyek, ami nekem kényelmes, és hát persze ami van. A pasiknak annyival könnyebb dolguk van. Na jó, a skótokat kivéve.

Más. Megnéztem a mobiltelefonok árát, mert már régóta haldoklik szegényem. Döbbenten láttam, hogy nem hogy nem lettek olcsóbbak, de iszonyú drágák. Ez is mikor történt? Vagy a barack árához igazították a telefonokét is valamikor? Lehet, hogy nem lesz mobiltelefonom. Ez egy vicc.