Változó

Mármint a kedv. Bár tudok kifejezetten optimista is lenni az élet dolgait illetően, a világ dolgaival kapcsolatban semmiféle optimista forgatókönyvet nem tudok, és nem is próbálok, elképzelni. Már nem nagyon tud lázba hozni a hazai közélet mérhetetlen erkölcsi romlása, főleg nem nyáron, de időről-időre azért még az én ingerküszöbömet is eléri néhány hír, ma (kissé le vagyok ugye maradva) éppen Ungár Péter vérlázító ostobasága. Érdekes egyébként, mert én komolyan úgy gondoltam, már semmi nem tud felidegesíteni. Az ember legelőször mindig önmagát csapja be.

Az első pár perc sírás után most azon gondolkodom a reggeli zabpelyhem és kávém mellett, hogy mégis hol a kurva istenben élünk (copyright by KL). Nem vagyok erőszakos ember, de az tényleg abszolút elképzelhetetlen, hogy ezt a sok ingyenélő, semmirekellő, ostoba, nagyképű idiótát egyszer és mindenkorra elkergetjük innen egy távoli szigetre? De nyugodtan menjenek velük a kis Gucci táskás nők, meg az összes vadbarom, aki csak palackozott vizet iszik, a műanyaghalmozók, no meg azok is, akik ebben a szarrá alázott világban még mindig hetente vesznek új ruhát, majd dobják ki azokat unottan. 

Az ember komolyan kedvet kap anarchistának állni ebben az országban, ahol mindenki mindenre csak legyint. Most természetesen túloztam, nem mindenki legyint, vannak olyan hülyék is, mint én, akik kinyírják magukat a sok háborgással. 

Hova lehetne elmenni innen, kérdezte tőlem nemrég valaki, és hát nem nagyon lehet sehova tényleg, épp ezért kellene mégis kiszórni innen a hülyéket, vagy ha nem megy, legalább elzavarni őket a Tescóba árufeltöltőnek havi százért. 

Más. Küzdelmem a hülyékkel tovább folytatódik napi szinten is. A konferenciát szervező társaság képviselője tegnap végre válaszolt az emailemre, és azt írta, hogy visszatérítik a kiadásaim. Nocsak. Egy ilyen hihetetlenül nagy költségvetésű projekt itt-ott elcsordogáló euróezrei mellé ezek szerint befér ez a szánalmas kis összeg is. Nagyon helyes. Ami a másodmunkaadómmal folytatott levelezést illeti, ott egyelőre egyoldalú a kommunikáció. Én mindenesetre fordítom tovább a krimit, de ha nem válaszol egy héten belül, akkor lehet, hogy abbahagyom. Nem annyira szeretem, ha hülyének néznek. 

Más nincs. B néha egész jól bírja a fekvést, máskor meg minden az agyára megy. Pont úgy van vele, mint én az élettel. Itt az ideje visszaszokni a cigire.