Tűn(őd)és

Azon merengek egy ideje, kvázi tűnődöm, hogy mennyi minden eltűnt az életemből az elmúlt években, és ezzel együtt valahogy mégis mennyi mindent kaptam. Ezzel párhuzamosan, mintegy illusztratíve zajlanak a világ természeti, társadalmi ésatöbbi eseményei, tűnnek és keletkeznek a világ dolgai, születnek és halnak meg emberek, hogy aztán a holtak a természet nagy körforgásából eredően feltámadjanak, atomjaik tovább vándoroljanak, legyen belőlük fa, fű, virág, esetleg termesz.

Tegnap holdfogyatkozás volt, aminek csak futólag néztem utána, gondoltam, majd ha látom a holdat fogyni, akkor ámulok. Végül a "sörözés" (= teázás) után Sue-val (új nick a főszerkesztőnek, mégse legyen már név nélkül) botlottunk bele ebbe a különleges természetes jelenségbe, amikor pár turista a járdán előttünk bámulta az eget, és végül az egyik gyakorlatilag vállon ragadott, és megfordított, hogy lássak már a szememtől. Igazi kegyelmi állapot, hogy az ember nem magányosan, hanem közösségben él ezen a bolygón.

Ahogy múlnak az évek, úgy fogynak a dolgok körülöttem, de közben keletkeznek is. Egyre kevesebb anyagi dolog vesz körül, ez részben tőlem függtelenül történt, részben én magam szabadulok meg bizonyos dolgoktól mostanában. Régen volt lakás, autó, bútorok, ma igazából nagyon kevés dologra mondhatom, hogy az enyém, de ez már nem zavar, mert amit az ember az anyagi világból elveszít, az tulajdonképpen szabadsággá lesz. Nincs nagyobb szabadság, mint nem birtokolni semmit és senkit.

A nem birtoklás bölcsessége azonban leginkább az életkor előrehaladtával, kinek több, kinek kevesebb küzdelem árán adatik meg. BH sokszor mondja, hogy nem jó, hogy ilyen fiatalságkultusz van, mert ez elveszi a jövőt az emberektől, azt hiteti el velük, hogy rossz lesz majd felnőttnek, idősnek lenni, ami igaz, de annyit én magam hozzátennék, hogy ez a világlátás azért ártalmas leginkább, mert csak egy lehetséges utat, egy lineáris életpályát rajzol fel, és annak változatlanságába és megkérdőjelezhetetlenségébe merevíti bele a világot. 

A fiatal és energikus ember sikeres, a gyerekkor jó, az idős ember állapota ennek megfelelően egyre romlik, öregnek lenni pedig borzalmasan rossz. Ez az elgondolás nem veszi figyelembe, hogy az emberi test állapotát sem csak egy dolog méri, hogy felnőttként, középkorúként és idősként is történnek jó dolgok az emberi testtel, egy nő testével például rendkívül jó dolgok is történnek idővel. A szellemről pedig már ne is beszéljünk, a korral nem kizárólag csak az elhülyülés, a demencia jár együtt, gyakrabban inkább a bölcsesség, és a lét nagyon is elviselhető és megszerethető könnyűsége is, amely egy gyermek vagy egy fiatal számára még nem minden esetben átlátható és hozzáférhető ajándék.