Reset

Nagyon nyár van; ma kilenc órát aludtam, tegnap barátokkal ebédeltem, sőt este még sörözni is eljutottam. Egy kis, áthúzódó PTS-em azért még van: nagyon hosszú és bonyolult álmom volt, amiben iskoláról álmodtam. Úgy veszem észre, minden évben tovább tart az átállás, de jó hír, hogy  egyelőre még működik a reset gomb.

Szeretem a nyarat amúgy, dolgozni persze mindig kell, de emberibb, tartalmasabb életet lehet ilyenkor élni, hiszen végre jut idő olvasni és barátkozni is. Mi más volna a szabadság, ha nem ez?  Az egyetlen dolog, ami azért egy kicsit aggaszt, hogy nagyon rászoktam az alvásra, ami jelentős időkiesést eredményez minden nap. Bízom benne, hogy hamarosan vissza tudok majd állni a korai kelésre, mert nem lesz így belőlem érdekes halott ugyebár.

Egyébként most még se a lakáson (rendetlenség), se rajtam (beesett szemek) nem látszik, hogy nem töltöm a napjaim a közoktatásban, de előbb-utóbb majd biztos eljön az a pillanat is, amikor én sugárzóan egészségesnek tűnök, a lakásban pedig szuperrend lesz. (Nem.)

Mivel nagy terveim vannak a következő tanévre, és nyilván megint fordítok is, muszáj lesz valami energietizáló napirendet összeállítanom magamnak. Olyan klassz volna, ha ügyesen és hatékonyan tudnék rendet rakni, de ez valahogy nem szokott sikerülni, úgyhogy marad a minden nap egy kicsit mindenből megoldás, ami viszont nem túl látványos. Egy kis rendrakás, egy kis olvasás (bár ezt a könyvet most nem ajánlom senkinek, amit éppen), munka, testmozgás, takarítás, főzés, mosás, barátok... egy bejárónővel könnyebb volna az élet, csak hát kicsi a lakás, egy bejárónő már pont nem fér ide be.

Más nincs, élvezem, hogy tanár vagyok, és hogy az évnek ebben a szakaszában normális, emberi életet tudok élni, no meg azt is, hogy egyelőre nem elviselhetetlen a hőség, ezért képzelhetem azt, hogy idén majd mindenre jut idő és energia.