Hétköznapi

Itt a hőség. A hőség zavara, ha kínos szóviccet szabadna gyártani ilyen melegben, de nem szabad, ne terheljük a szervezetet extra hülyeségekkel, arra ott vannak a hírportálok. (Most olvastam el egy szalagcímet, húsz perce röhögök.)

Persze amilyen okos vagyok, mára van városi programom, ráadásul koradélután. Azt hiszem, felhasználom az erre a hónapra vásárol tízes gyűjtőjegyem utolsó darabját, mert szép a sport, meg minden, de azért mindennek van határa, nem feltétlenül kell gyulladt lábbal tíz kilométert gyalogolni az olvadozó aszfalton. (Este úgyis bemegyek megint a városba, meglesz a napi séta.) 

Egyébként egészen büszke vagyok magamra, mert tavaly kétszer tíz jegyet fogyasztottam júliusban. Ez persze csak részben jelenti azt, hogy többet gyalogoltam, a fordítás miatt nyilván többet is ülök itthon.

Jó volna most már egy kicsit vízparton lenni, fürödni, úszni, bámulni a vízfelszínt. Nem tudom, B mennyire lesz járóképes nyár végére, de azt tervezem, lemegyünk Balatonra legalább egy napra. A víz, a napfény a lábának is jót tenne, meg valószínűleg az én lábamnak is. Csak a vonatok ne lennének ilyen szarok. 

Más. Tegnap TSB-vel és Rose-zal üldögéltünk a Balkánban, és beszélgettünk. Életünk megannyi buktatója közt mindhármunknak jólesik az ilyesmi. Ez a nyár egy kicsit döcögős mindünknek, illetve Rose-nak és nekem, TSB-t talán most megkíméli a sors egy kicsit, de a tavalyi kórházazás után rá is fér egy kis gondtalanság. Ma este más barátokkal ülök majd, velük beszélgetek a világ és a betűk dolgairól, holnap este meg életem legelső középiskolai tanítványainak lesz 26 éves érettségi találkozója, ahova meghívtak. Néha egészen zavarba hoz az idő. Érthetetlen számokat produkál.

Más nincs, zenét hallgatni jó, de kellene egy csónak, amiben lehet ringatózni.