Vakáció

Van ez a semmihez sem hasonlítható, bizsergető érzés a vakáció közeledtével. Az idő kapuinak megnyílásával a sejtek is több oxigénhez jutnak, ami rendkívül felszabadító érzés.
Idén kifejezetten szerencsés vagyok a júniusomat tekintve: nem érettségiztetek, nem leszek osztályfőnök jövőre, nem vagyok munkaközösség-vezető, így nincs más dolgom, mint előkészülni a következő tanévre, illetve lehetőségem van részt venni egy berlini konferencián, meg egy pedagógiai műhelybeszélgetésen is Budapesten. Új élmény ez a fajta szellemi szabadság, ami szerintem egyébként marha inspiráló is, és ha nem lenne az iskolák működése élesre állított taposóaknákkal teli mező, Isten bizony kedvet kapnék saját iskolát csinálni. (Jó, tudom, egy egyszeri iskolának nem sok értelme van, magát a rendszert kellene meghekkelni.)
Tudom, a kép csalóka, nem voltam leterhelve az új munkahelyemen, majd jövőre nyilván kicsit kevésbé érzem ezt a szárnyaló lelkesedést, de azt remélem, ha nyáron jól előkészítem a következő évet koncepcióját tekintve, akkor az új helyen nem ütközöm falakba majd, és még akkor is sikerül megőriznem a józan eszem, ha beiskoláznak. Erre a félmondatra persze majd visszatérünk egy év múlva.
Más nincs, ma este búcsúműsor a rádióban és vacsoracsata a lányokkal. Majd valahogy össze kell csiszolnom a két dolgot. Buber meg nagyon kellemesen transzcendens olvasmány. Imádom a filozófusokat, mert akárcsak a természettudósok, teljesen ki tudnak ragadni a valóságból.