Szabadság

Ha ki kellene jelölni egy időpontot, amikor az idei tanévnek vége van (vö. András László: Mikor van vége), akkor azt minden bizonnyal egy ma délután fél három és fél négy közötti időpontra tenném. Nyilván ez nem az emberminisztérium által kijelölt időpont (aug.31.), sem a közvélekedés által a tanév végének tartott, általánosságban a vakáció kezdőpontjaként aposztrofált nap (jún. 15.), se nem a pedagógusok hivatalos nyári szabadságának első napja (júl. első munkanapja), hanem egy teljes egészében szubjektív pillanat, amitől kezdve nagy és felelősségteljes dolgok már nem történnek.

Ma vizsgáztatok utoljára ebben a tanévben (soha még ilyen korán nem fejeztem be, mert talán soha nem is volt, hogy ne lett volna középszintes érettségizőm), és persze még asszem három napig elérhetőnek kell maradnom, vagyis nem dobbanthatok mondjuk Mexikóba, de ettől függetlenül vége.

Írhatnék most egy hosszas, évértékelő posztot, de az talán nem lenne olyan vidám, mint amilyen optimistán és vigyorogva nézek most magam elé. Optimizmusra természetesen semmi okom nincs, és a fizikai állapotom is jócskán hagy kívánnivalót maga után, de ma egyik sem érdekel igazán, mert az elkövetkező napot, a vizsga utántól nyilván, tűzszünetként könyvelem el. Huszonnégy óra sorsszabadság.

Más nincs, vagy van, de most legyen inkább csak élet.