Napok

Mostanában jól alszom, sokkal jobban, mint régen. Évtizedes gyakorlatom van az álmatlanságban, úgyhogy ezt most nagyon pozitív változásként élem meg, pláne, hogy végül mégsem kellett ehhez embert ölnöm (vö. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája). Persze az is igaz, hogy sok dolgot tettem ezért; elváltam, megszabadultam egy nagyon nyomasztó munkahelytől, és igyekszem olyan emberi kapcsolatokat ápolni, melyek építenek és nem rombolnak. 

Nem gondolom, hogy az ember minden stresszt ki tud írtani az életéből, a családtagok sorsa és egészsége iránti aggodalom aligha megkerülhető, és bármennyire is jó volna egy tökéletesen stresszmentes munkahely, nem hiszem, hogy van ilyen. De amit kerülni lehet ebben a műfajban, azt kerülni érdemes, mert úgy tűnik, már egy kis változtatás is könnyebb alvást jelenthet.

Más. Mivel lassan vége a tanításnak, kellene egy élhető napirend a nyárra. Nem önkínzó, nem szigorúan betartandó, csak valami keretrendszer, amiben működni tudok, és nem azzal töltöm az időt, hogy olyan dolgokon agyalok, amiken felesleges. Ismerem magam, kifolyik az idő az ujjaim közül, sajnos nekem még a pihenést is meg kell tervezni. Valahol olvastam egy cikket arról, hogy van erre is módszer, hogy napirendet kell készíteni, melyben pici időket különítünk el a sok órából bizonyos tevékenységek számára: mondjuk 10 perc meditáció, 10 perc olvasás, 10 perc nemtommi. A 10 percben nem vagyok biztos, lehet, hogy több volt, de az nem is baj, hanem csak hogy ennyi legalább legyen. (Nekem idén nyáron például tuti bele kellene írni, hogy 10 perc rendrakás naponta, mert már megint egyre nagyobb a rendetlenség.)

Más nincs, szép volt a szombat, és jólesik a vasárnap is. Mára még nem írok elő semmiféle kötelező penzumot magamnak, inkább csak olvasgatok, és gondolkodom, meg számolom fejben a lélegzetek mellé a csillagokat. Csak hogy meglegyen a ritmus.