Kevesebb


Milyen jó, hogy van idő, egy kicsivel több, mint lenni szokott, és sokkal több, mint amihez az elmúlt hónapok hozzászoktattak, így most át lehet, és érdemes is, gondolni pár dolgot azzal kapcsolatban, hogyan élek, és mire is koncentrálok igazából.
Nyilván nem lepek meg senkit azzal, mert ez még a blogból is látszik, hogy túl sok dolgot csinálok, ami miatt túlterhelt vagyok. Ezt egyrészt a kényszer (pénzt kell keresni), másrészt a szeretet (szívesen csinálok dolgokat, melyekkel nem lehet pénzt keresni, de örömet tudok okozni), harmadrészt belső indíttatás (szövegek), negyedrészt ilyen-olyan megszállottságok (szakmai és egyéb) indokolják. Indokolják, de nem teszik se fenntarthatóvá, se elviselhetővé.
Mondhatnám, hogy öregszem, amivel nem is állítanék valótlanságot, mert hiába, hogy az ötven az új negyven, az ember a testének hiába mondogatja ezt, az a szív és azok az erek ötven évesek. De nem emiatt akarok most visszavenni a tempóból, nem attól félek, hogy elvisz egy szívroham. Love yourself, mutatott a palackomra ma BH az állomáson, mintegy búcsúüzenetként, el ne felejtsem, hogy magamnak mégis magam legyek a legfontosabb, és persze igaza van, szétszóratik az ember idejekorán, ha nem vigyáz. 
Szóval ma arra jutottam, nem leszek önmagam diaszpórája, inkább fontosabb leszek önmagam számára. (Amivel nem azt akarom mondani, hogy eddig nem voltam, inkább csak azt, hogy ez nem igazán látszott.) Lehet erre azt mondani, hogy ez önzés, egyébként nem az, de belefáradtam abba, hogy egy csomó dolognak, főleg magamnak meg akarjak felelni egy teljesen utópisztikus törekvésben, ahol igyekszem nem nemet mondani semmire, nem megijedni a kihívásoktól és a feladatoktól, és nem visszautasítani semmit és senkit. 
Megpróbálok egyszerűsíteni az életem, ha lehet hosszabb távon, ha nem akkor egy időre legalább. Szeretnék kicsit kevesebbet dolgozni, viszont többet törődni olyan dolgokkal, melyek rengeteg örömet okoznak nekem. Az alvással, az olvasással, az odafigyelő szeretettel és a szerelemmel kezdem. Vagy folytatom, mert végül is ebbe kezdtem bele ezen a hétvégén. Jó társ akarok lenni.






Megjegyzések

  1. A bejegyzésed vége meg nekem okoz örömet, ha jól értettem. A szerelem szárnyakat ad (közhely, de nagyon igaz!), még talán 80 éves korban is, hát még ilyen fiatalon!...

    VálaszTörlés
  2. Az élet mindig kicsit bonyolultabb, mint ahogy azt szeretnénk, de azért élni mégis jó. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések