Gubancok

Így jár az, aki elkiabálja a dolgokat... nyugodt alvás helyett lázálom a jutalom, melynek jelentése az álomfejtés szerint árulás, hűtlenség. Szegény saját lábát megevő kutya. És ha ennyi horror nem elég, akkor akad hozzá néhány óra reszketés a vékony takaró alatt. Hát majd előveszem a vastag takarót, le van szarva, hogy harminchat fok árad a panelfalakból (vö. harminchat fokos láz).
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy jól vagyok, ugyanakkor szeretnék néhány hét pihenést orvosok és aggodalmak nélkül. Bosszantana, ha épp a nyári szünetet kellene baromságokkal tölteni, meg amúgy is, épp Berlinbe készülök.
Más. Ma reggel, két hónap után, elmentem Andráshoz, és komoly fejlődésként értékelem, hogy az első öt percben még nem, talán csak a hatodik környékén fordult meg a fejemben először a halál. Hogy vagy én, vagy ő, de egyikünk ma még meghal. Aztán mégse haltunk meg. Azért gyengéden, ahogy szokta, megkérdezte, mennyi időm jutott mostanában jógázni, és hogy sokat ülök-e, és hát persze tudjuk a választ a rosszul teljesítő végtagjaimból, hogy sokkal több időt töltök üléssel, mint jógázással sajnos, de nem akad ki rám sosem, csak néha, amikor egy-egy újabb csomóhoz érkezik, akkor sóhajt egy nagyot, és gondolom, kábé arra gondol, basszameg, makramézna ez a nő inkább.
Ma egyébként, szokásától eltérően, hosszasan elidőzött a nyakamnál. Nyakas, makacs, mondták a szüleim már gyerekkoromban, ezen az idő nem javít semmit sajnos, a belátás is csak alig. Masszírozta ezeket a nyakas dolgaimat, ami néhány pillanatig gyilkos érzés volt, aztán egy kicsit jobb.
A rémes éjszaka és a masszázs után BH javaslatára vásároltam magamnak A-Z vitaminkomplexet, valamint veseteát, mert amikor Andrásnak megmutattam, hol fáj piszkosul a lábfejem, azt mondta, ilyen melegben valószínűleg rosszabbul működik a vesém egy kicsit. Hát nem tudom, a fájdalmakból ítélve, talán már nem is működik. A teának mocsáríze volt, finommocsár mondjuk, még jól is esett. Mióta megittam, azóta zúg a fülem, de az is lehet, hogy valami mástól van.
Délelőtt még beugrottam a régi iskolámba a projektbemutatóra, amit a tornateremben tartottak 72 fokban, és amin Bridget pont éppen nem tudott ott lenni, aztán TSB-vel kávéztunk egyet. Mihályt már nemigen látjuk, remélem, mi azért megmaradunk egymás közelében, amíg lehet. Ha aztán egy szomorú napon majd TSB is elköltözik a városból, fogalmam sincs, mihez kezdek. Az ember semmit se tud a sorsáról.