Beszélgetések

Párbeszéd, akartam volna címnek először, de ennek van valamiféle politikai éle is, amitől ódzkodom, ami nem helyes persze, de akkor is unom a politika mai állását, fekvését, holttá nyílvánított önmagát ésatöbbi. Ezért Beszélgetések.

Tegnap egy ilyen beszélgetésen jártam a Reggeliben (helyi alterreggeliző és olykor értelmiségi menedék), ahol egy oktatási szegregációval kapcsolatos kötetet mutattak be. A szerkesztőpáros, Fejes József Balázs és Szűcs Norbert, a szegedi Motiváció Műhely tagjai (vezetői?), arról beszélgettek egymással, a kérdezőkkel és a közönséggel, miért rossz a szegregált oktatás a társadalom számára.

Kedvelem az okos embereket, és azt is, amikor párbeszéd indul meg (na tessék, mégis) egy társadalomban a fontos kérdésekről. Úgy tűnik, ennek ma ez a módja, ilyen kis létszámú csoportokban érdemes kezdeni valamit magunkkal, mert nagy, társadalmi beszélgetésekre egyelőre nincs mód. Egyetértek a szerkesztőkkel, a szegregált oktatás úgyanúgy rendszerhiba, mint sok más mai magyar probléma, és mivel a rendszer nem tűnik változásra hajlandónak, az alulról jövő kezdeményezések korát éljük. Az ostobaság korunkban odafent lakik, mely fenten nem a Mindenhatót értjük.

Ma este tovább szélesítve a látóköröm, egy magánkezdeményezés eredményeképpen ide látogató francia szakértőt (Vincent Liegey-t) fogom meghallgatni a nemnövekedés gazdaságának témájában, és azt remélem, ez a ma esti is egy jó beszélgetés lesz.

Az oktatási szegregációról szóló kötet címe: Én vétkem. A hárítás kora lejárt, a felelősség korát éljük.