Szervek

Új hét van. Élniakarásunk megmásíthatatlan bizonyítéka ez a hétfő reggel is, amikor az első gondolat inkább a hadd maradjak ágyban örökre. Aztán mégsem maradok. Ez is érthető valahol, sőt közben kedd lett.

A munkával eltöltött hétvége után munkával eltöltött hétköznapok sorjáznak. Két hét daráló. Melynek minden egyes napján nagyjából tizenkét órát dolgozom. Hova ment el az én szép eszem tokja? Vizsga vizsga hátán, és elején, vizsgadolgozatok javítása a város másik végén, az örök Róma, a projekt, a háztartás (van-e még tiszta bugyi valahol?), gyerekeim... az élet végeérhetetlen csúcsforgalmának csúcsa ez a két hét. Nem is tudom, mihez kezdenék most, ha múlt héten nem lettem volna szabin, és ha a jó adásszerkesztő nem szán meg, és nem dolgozik helyettem egy kicsit.

Mindeközben a belső szerveim monitorozásával vagyok elfoglalva. Mi működik, mi nem, és mennyire. Vannak gyenge pontok a rendszerben, minden nap más. A hétvégi bélrendszeri hibás működés után tegnap reggel a mozgásszervemre ébredtem, a nap során különféle része mondták fel a szolgálatot. Hogy ma mi lesz soron, azt nem tudom.
A hajszoltság utolsó akkordja után, két hét múlva, egyszer csak elutazom Varsóba. Azt remélem, nem kapok infarktust a hirtelen váltástól. A szervezetem szív- és érrendszere egyelőre működőképes. Addig jó.