Belsőleg

Biztos mindenki másképp reagál a fáradtságra, az én önbecsülésemnek azonban egyáltalán nem tesz jót az éber kóma. Egy elszántabb pszichológus nyilván éveket és disszertációkat tudna szánni a bennem élő gyermek bizonytalanságainak feltérképezésére, én magam viszont leginkább csak elszomorodom és/vagy dühös leszek, amikor felszínre kerül a gyerek- és felnőttkorom szépen megalapozott kisebbségi komplexusa. Ilyenkor persze sokat segít a jóga, csak hát a valódi megoldás a 7/24 savászana volna nyilván, ami pillanatnyilag nem kivitelezhető, ám a tanulság egyértelmű, a holtaknak nem cseszi fel az agyát az önmagukkal szembeni elégedetlenség. Mert nincs agyuk. Az agyatlanság azonban nem vonz. Az se.
Jó, tudom, a könnyen kivitelezhető életstratégiák halmazának elemszáma nulla. Csak hát van a negatív semmi meg a pozitív semmi. Az elkeseredett semmi meg az átgondolt, kirelaxált, megkedvelt semmi. Az utóbbi felé kell törekedni, ha lehet.
Más nincs, aludtam hét órát, úgyhogy legalább 3 neuronom regenerálódott. Az más kérdés, hogy mi van a többi néhány millióval. Jó esetben szabira mentek. BH szerint, ha már állandóan gondolkodom, írjak magamban regényt. Ezt azért megfontolom.