Levelek északról 2.0

 

A nemzetközi együttműködések világa ingoványos, és az ilyen együttműködésekre éppen azért van szükség,  mert az emberek nagyon mást gondolnak a világról. De azért valami közös irány nagyon hasznos tud lenni.

TSB gyakran mondja, neki azzal kellene foglalkozni,  hogy mindent (per definitionem a világot) megszervez. Rohadtul igaza van.  Jó, világos, hogy mindenre nem lehet gondolni,  de azért az alapvető dolgokra muszáj lenne.  Kaja,  logisztika ésatöbbi. 
 

De ha nincs az alapkészségeink közt az empátia meg a célcsoport ismerete,  akkor legalább kérdezzünk.
 

Ha az ember huszonakárhány éves nőként nem gondol arra,  bár kellene, hogy egy kamasz nem levesrajongó,  hát kérdezzen.  Apró,  de fontos dolgok ezek. 
 

De ha már a világ végére szervezünk egy projekttalálkozót,  akkor azért talán tudni kell,  hogy szombaton hajnalban nincs oda busz, és hogy nem,  nem jó,  ha fél órával a magyar diákok repülőjének indulása előtt ér véget a program. Ezek már nem apróságok. 
 

De a legmeghatározóbb mégis a program maga.  Hasznos-e. Segített-e a résztvevőknek a projekt megvalósításában. Mert ha nem,  akkor azon kívül,  hogy elköltöttünk egy rakás pénzt,  nem történt semmi.  Szomorú. 
 

Azért sok kaland megesik az emberrel,  és tágul az élményhorizont,  de na, ez mégsem turistaút.  Joe se nagyon érti ezt amúgy,  kicsit hisztizett is, de az első napi óvodás viselkedéséért tegnap babysitter-napot kapott tőlem. Bírom, meg okos,  de az érzelmi intelligenciája zéró.  Neki most ezt fejlesztettük.
 

Más nincs. Este Halacskával, a kedvenc töritanárnőmmel és az új norvég ismerőssel ittunk egy pohárral.  Ezek a külföldi nők hihetetlen szabad szájúak. De erről majd külön mesélek. Ma továbbmegyünk Gdańskba. Nekem ez is új,  hogy ez a Gdynia tök külön város.