Levelek északról 1.0

Azt hiszem, az ember a félelmeivel nemigen tud mit kezdeni. Mármint nem képes őket varázsütésre eltüntetni az életéből.

Lehet, hogy ostoba dolog is volna, lehet, hogy veszélyes is, nem tudom. Egy biztos, a félelem emberi dolog, ami az évek során mindig változik, de el talán sosem tűnik belőlünk.

Nekem pár éve lett egy kis repülés előtti félelmem. Nem akarom becsapni magam, kevés köze van ennek a repüléshez, nyilván inkább szép és egyszerű halálfélelem. Az ember, amikor rájön, hogy jó élni, akkor ragaszkodni kezd a létezéséhez. Ilyen gyarló.

Nem tudom, jobb-e az ilyesmit titokban tartani, önmagunk előtt is akár, de talán jobb megbarátkozni vele vagy egyszerűen elviselni saját emberségünket. Az utóbbi mellett döntöttem pár éve, mert kedvelem magam. Olyankor is, amikor félek. És felszállok a repülőre, mert félek ugyan, de beszari azért nem vagyok.