Lélegzet

Amilyen ijesztő dolgokat jósoltak hétvégére, már ami az időjárást illeti, olyan kellemes meglepetés, hogy egyelőre szép idő van. (Mire ezt a mondatot leírtam, vékony felhőréteg takarja el a napot. Ezek szerint az időjárásról inkább ne írjunk.)Tegnap a napsütésen felbátorodva TSB-vel felmentünk a hegyre napfényt és medvehagymát gyűjteni, és bizony való igaz, hogy az ember csomóvá gubancolódott idegeit a természetnél jobban semmi ki nem bogozza. Szép volt az erdő, a hirtelen melegben nőni kezdett minden, de a lemaradást nehezen palástolja a természet. A medvehagyma aprócska, a fákon a rügyek ijedten bontottak szirmot, hirtelen fátyol omlott a meredek hegyoldalakra, a kiskertekre.

Közben a Húsvét csendes nyugalomban érkezik, erre tényleg jó a boltzár, idomítja a fogyasztó nyugati embert a lassításra. Nem is volna rossz, ha boltba csak néha lehetne menni, hetente kétszer-háromszor, így maradna idő csak úgy lenni. A puszta lét örömét volna jó ünnepelni minden nap. Talán ezen fogok most dolgozni.

Más nincs egyébként, egy kortárs fiatal regényét olvasom, és mert jól mutatja a világot, nem akarok fiatal lenni. Olyan akarok lenni, amilyen vagyok, de szerencsére azt nem kell akarni.

Az énképem manapság egyébként pozitív, az a benyomásom, hogy rendben vagyok. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy hibátlan, de törekszem, ami a legtöbb, amit az ember igazából tehet. Törekszem a jóra mások és magam felé is. Ebben a törekvésben Weninger Antal az, aki mindig megnyugtat, ezért most hozzá fogok visszatérni, főleg, ami a légzőgyakorlatokat illeti. BH-tól megkaptam egy vékonyka könyvét pár hónapja, most ebben sok olyat olvasok, amit tudok, de nem teszek. Ideje jobban odafigyelni a testemre, ideje lélegzethez jutnom.

Más nincs. A családi szeretetszolgálat után délután moziba megyünk, megnézzük végre A cukrászt.