Elutazás előtt

Átmenetileg elégedett vagyok. Újabb feladatot, méghozzá egy monstre darabot sikerült kipipálni a tennivalók listájáról. Persze van helyette más, burjánzó feladathegyek, megint összegyűjtöttem néhány száz dolgozatot az asztalomon, jönnek a próbaérettségik, vizsgák, de mi ez ahhoz képest, amin túl vagyok. Szinte semmi. Ugróiskola.

Kedd van volt tegnap, amikor ezt a posztot írni kezdtem, én pedig hamarosan elutazom északra (boldog-e, nem tudom) három diákkal, meg Joe-val. Azt hiszem, nem lett volna baj, ha előbb alaposan kialszom magam, de ezek még nem azok a mesebeli hetek, amikor minden kívánságunk valóra válik. Ha egyáltalán lesznek ilyen hetek valaha.

Most azonban, hogy gyakorlatilag időmilliomos vagyok, olvasni fogok. Kicsit úgy érzem magam, mint egy éhes gyerek, aki beszabadul a cukrászdába: mindent azonnal el akarok olvasni, amit eddig vágyakozva félreraktam.

Jó, ezek nyilván vágyálmok, a valóság más megint, de nem baj, jót gondolni rossz napokon is lehet. Közben ma elutazik E, és kicsit (=nagyon) csalódottan vettem tudomásul, hogy nem sok időt töltött velünk. Ehhez nem nagyon tudok hozzászokni, de BH-nak igaza van, a cselekvések világában nem csak mi hozunk döntéseket. Ezek E döntései, tetszenek nekem vagy sem. Attól még fájdalmat okoz nekem.

Más nincs, itt tavasz lesz, elolvad a hó, mire hazajövök, talán már kibújnak valami rügyek is. De, és ez fontos, a tengerhez megyek. És ez még a hideget is megéri.