Beosztással

Okos ember beosztással él, mondják a bölcsek, ami egy teljesen ésszerű gondolat, különösen, ha egyelőre nem áll rendelkezésünkre a végtelen idő. Szóval igyekszem beosztással élni. Az elmúlt napokban utaztam, sok helyen jártam, és igyekeztem azt a pici időt jól-rosszul beosztani, ami rendelkezésemre állt.
Amikor az ember beoszt, akkor tulajdonképpen eloszt, a meglévő kicsit tovább szeleteli, reszelgeti, hogy minél több embernek jusson valami. És persze ott a dilemma, meddig van értelme hasogatni az időt. A végtelenségig nem.
A budapesti barátokból hálistennek egyre több van, nem tudom, biztos nem mindenki ért velem egyet, de én szeretek új embereket megismerni, és tök nagy öröm, hogy új barátságokkal lehetek gazdagabb. Mindeközben persze azt is tudom, hogy nem mindig mindenkire van időm, és pláne nem annyi, amennyit szeretnék.
Hétvégén mindenesetre sok öröm volt a találkozásokban, BH-ban meg az új és a régi barátokban. Ez az alkalom az új emberek alkalma volt, akiket eddig sosem láttam, vagy alig-alig. Ilyen is kell. Aztán elrepültem Varsóba dolgozni egy napot, ami egyébként sokkal hatékonyabb és konfliktusmentesebb volt, mint vártam. Mármint a munka, nem a repülés.
Hétfőn aztán volt egy kis semmittevés is, jutott idő sétálni a napsütésben. Se időm, se napsütésem nem volt hetek óta, úgyhogy mégis adódik jutalom is. Rég volt ilyen.
Most egy napra visszazökkenek a hétköznapokba, aztán jön a Húsvét. Munkamentességről szó nincs, rengeteg kijavítatlan dolgozat vár rám, sajnos a betegségnek ez az egyik hátulütője.
Más nincs, valahogy nem vagyok pihent. Lehet, hogy sosem leszek az. De legalább csináltam pár jó fényképet Varsóban.