Tervezett könyörületesség

A hideg a természetes, domináns állapot. A meleg kivételes. 

(Nesbo: Szomjúság)

Szép idő van, hideg sincs, mégis fázom. Tegnap este még arra gondoltam, talán bujkál bennem valami betegség, és persze ez sem kizárt, folyik az orrom és kapar a torkom. Persze van ennek logikus magyarázata, a melegfronttal együtt nyilván kiolvadt téli álmából pár millió vírus, nem kell nagy varázslat, hogy eltaláljon hozzám néhány lelkes, életképes egyed. A meleg test kivételes. Kivételesen kellemes és vágyott állapot. 

De lehet, hogy nem ez a fázás oka, nem egy vírus vagy baktérium, hanem egyfajta hanyagság. A lélek hanyagságát hamarosan követi a testé, az ember pedig szinte észrevétlenül csúszik vissza egy kegyelem nélküli állapotba. 

Annyit beszélgettünk a jóságról már, fogunk is még persze, de az jutott eszembe most, hogy könnyen lehet, nincs nekem igazam ezzel az eredendő, magától értetődő jósággal kapcsolatban. Talán mégis Nesbonek van igaza, olyan régóta élünk benne egyfajta tervezett kegyetlenségben, hogy már fel sem tűnik a dolog. Ez is egyfajta hiba, a nem odafigyelés mármint.

A könyörületesség anomália, írja Nesbo, de az emberiség túlélését szolgálja. Azt hiszem, már nem elég harcolni a jóért, a kiszámított és mindenhol jelen lévő kegyetlenség ellen tervezett könyörületességgel kell fellépni. Vagyis nem, dehogy kell, semmit sem kell, esetleg lehet, ha az ember mégis akar valamit, ami kivételes, ami szép, ami megtartja ezen a világon. Melegséget például.