Pizsamanap X-mas edition

Szép, napfényes reggel van, a karácsonynak lassan vége, ettünk, ittunk, beszélgettünk, játszottunk, mára meg marad a nyugalom, a csendesség, a pihenés. Háziasszonynézőpont, tudom. Ma nem főzök, nem látok vendégül senkit, csak önmagamat önmagam asztalánál, önmagam örömére. 

Azon gondolkodtam míg az utolsó oldalakat olvastam ebben a fényben a Nesbo kötetből, milyen jól láthatóan telnek az évek mostanában: mintha egy fjordra néző ablakból figyelném az időt. Már csak néhány év, és elköltöznek a gyerekek mind, talán a barátok is, talán én leszek kénytelen. Magamra maradok. 

Magára maradni az embernek persze önmagában véve se nem jó, se nem rossz,  és nem mindegy az sem, hogy ez a magam magány vagy egyedüllét, hiszen míg a magány öl, az egyedüllét lehet abszolút megtermékenyítő az ember életében. Ilyen okosságokat szokás mondani, én, legalábbis most úgy hiszem, mégsem szeretnék egyedül élni. Ez nyilván nem evidencia, mert nem gondolom, hogy nem lehet egyedül boldogulni, örülni az életnek, önmegvalósítani. Rengeteg példát látok arra, hogy dehogynem lehet, sőt. Csak én nem ilyen vagyok. Nem szeretek egyedül ébredni például, nem szeretem, ha mindig csend van, viszont szeretem, ha van kit megsimogatni hajnalban, és hát az a helyzet, hogy nagyon szeretek beszélgetni, szeretek mással együtt gondolkodni, meg egyáltalán, együtt csinálni dolgokat.  

Egyelőre nem érzem magam magányosnak, sőt a szó fizikai értelmében egyedül sem vagyok szinte soha, mégis szoktam azon gondolkodni, vajon egyedül akarok-e majd élni néhány év múlva. Egyedül ébredni reggel, egyedül kávét inni, elrágni egy pirítóst, felütni egy könyvet egy szerelmes jelenetnél, aztán felöltözni, és az üres bögrére akkurátusan rázárni a biztonsági zárat. Hát nem hiszem. 

Bár a jövőről tényleg nehéz bármit is mondani, valószínűleg rettenetesen unnám magam magam mind egy kávéházi, mind egy konyhai szegleten. Az ember mégiscsak társas lény, és különben is, ha Harry Hole élete többé-kevésbé rendeződött, nekem mégis mi okom volna kételkedni? 

Más nincs. Ma olvasó és adáskészítő nap van. Nem vagyok hajlandó kibújni a pizsamámból.