Előzetes

Lassan tényleg itt az ünnep. Nem nagyon haladtam az elmúlt két napban a készülődéssel, de hát sokat dolgozom a munkahelyemen, elfáradok, viszont képtelen vagyok éjszakázni. Ami karácsonyi gondolat, az leginkább csak logisztikázás, meg a listaírás, hogy mi mikor és hogyan kerüljön megoldásra. Elméleti karácsony. Mára elég sok dolog megoldódni látszik, de azért még nem minden, úgyhogy nagyon igyekszem megőrizni a nyugalmam. Ebben sokat segítenek a gyerekeim és a barátaim, akik mind rendkívüli nyugalommal tekintenek az ünnepre. 

Más. Az utóbbi időben megrendült az emberi jóságba vetett feltétlen hitem. Nem csak az országon eluralkodni látszó gyűlölet és őrület láttán, hanem azért is, mert még az ismeretségi körömben is gyakran tapasztalom a gyűlölködést, az empátia hiányát. Értetlenül nézek magam köré. 

Nyilván igaz, hogy aki bánt, aki azt akarja, hogy a másiknak fájjon, az önmaga szorul segítségre a problémái megoldásában. Biztosan előfordul, hogy én is megbántok valakit, meg hogy a saját bajaim miatt nyilván olyan is van, hogy nem tudok elég empatikus lenni másokkal, de azért nagyon igyekszem, hogy ne legyen így. És főleg ne legyen bennem ilyen szándék. Közben értetlenül és szomorúan állok azokkal a helyzetekkel szemben, amikor a kommunikáció elsődleges célja a bántás. Főleg barátok közt.
Az hiszem, nem értem az embereket, és egyre kevésbé értem a világot, de abban biztos vagyok, hogy sokat kell majd harcolni a jóért. És nem tudom, tényleg győz-e végül, nem csak a harc lesz-e, amiben majd elbukunk, de küzdeni akkor is muszáj. Egyébként pedig az emberek egy nagy része totálisan hülye. Magyarázat biztos van erre is, de nem kutatom. Továbbra is hajlok arra, hogy ez egy súlyos és ragályos vírus.

Más nincs, ma szeretnék sok dologgal haladni, már ami a karácsonyi készülődést illeti, de mindeközben szeretném megőrizni az ép elmémet és a jókedvemet is. Azt hiszem, piacozom ma egyet, veszek egy cuki minifát, meg egy csomó kaját. Ha nem fogy el az energiám estére, akkor befestem TSB haját, és becsomagolom az ajándékokat is. B-t ráveszem, hogy mártogasson mézeskalácsokat csokiba. Így marad időm magamra szombaton és vasárnap is. Elvileg. Már csak ezt a mai munkanapot kellene valahogy elfelejteni. Sétálni kellene a szépséges hegyen megint.