Kétvilág

Nem a világ és ami mögötte van, hanem két olyan világ, melyek érintkezési felülete szögesdrót-kerítés. Átlátni lehet, érteni nem.

Olvastam tegnap, milyen bőkezűen szórja a pénzem a kedvenc minisztériumom olyan embereknek, olyan szervezeteknek, melyek mind ennek a kerítésnek a túloldalán léteznek. Olyan embereknek és szervezeteknek, akiknek semmi köze hozzám, semmi köze ahhoz a tisztességes élethez, ami egyébként folyik, semmi köze a fáradt és alulfizetett többséghez, és akiknek a társadalmi hasznossága nem hogy megkérdőjelezhető, de akiket jobb esetben csak erkölcstelennek, de most már inkább veszélyesnek is tartok. 

Rossz érzés, hogy az én pénzemet, aki a kerítés túloldalán élek, olyan embereknek adják, akik ezt nem érdemelték ki. Rossz érzés, hogy egyáltalán nincs abba beleszólásom, mire költik azt a pénzt, amiért én megdolgoztam, ők meg nem. De a legrosszabb ebben az egészben, hogy akik ezt a rengeteg pénzt kapják, talán azt gondolják, ezt ők megérdemlik. Hát nem. 

Arról, hogy az ország, vagy a világ, szétszakadt, hogy a reménytelen, nincstelen tömegek, a még viszonylagos kényelemben élők és az "elit" más-más valóságot tapasztal meg, nyilván sokan írtak már. Azt, hogy a világok közt egyre kevésbé van átjárás, mi magunk is tapasztaljuk, a hatalom birtokosainak arroganciája, ahogy ezek az emberek lenézik a nem gazdag (annyit is ér), a nem seggnyaló, a nem sikeres, a nem "szerencsés" többséget, mindennapos, akárcsak az ehhez gyártott ideológia, a dezodor, ami elnyomja a félelem szagát. 

Talán a jóság nem evidencia, talán empátia nélkül is lehet élni, talán le lehet szerelni az összes tükröt, hogy ne kelljen szembeköpnie magát az embernek reggelente, talán az sem fekszi meg az ember gyomrát, ha aranyat eszik, de az biztos, hogy egy olyan világ, amiben nincs együttműködés az emberek, a társadalmi csoportok közt, amiben nincs társadalmi és egyéni szolidaritás, az hamar visszasüllyed egy állatiasabb létformába. Ott viszont előbb-utóbb futni kell majd. 

Persze hogy addig mit lehet csinálni, azt nem tudom, talán annyit lehet csak, hogy fel kell építeni a kerítés innenső oldalán azt, amit a tisztesség enged. Várni arra, hogy a világ megváltozik, hogy jobb lesz majd, aligha érdemes, viszont jó szerzőket kell olvasni, jó zenét kell hallgatni, és oda kell figyelni egymásra.  Kiterítenek úgyis.