Késleltetett

Van ez a nemzetközi projekt, aminek keretében ezt a szép, adventi hétvégét most diákokkal és felnőttekkel töltöm. Ez amellett, hogy fárasztó, mindig kedves dolog is, meg tanulságos. Jó érzés látni, hogy a világ tizenévesei országfüggetlenül okosak vag butácskák, tudnak vagy nem tudnak angolul, hordják a hasonló ruhákat, és élik az életüket.
Persze a felnőttek is hasonlóak. Ilyenek, olyanok. És mindeközben mindenki egy különálló univerzum. Kosztolányi örülne most, hogy az idő ugyan megy, a világ változik, de az életek emberiek maradnak. Evidencia, mégis valahogy örömteli dolog. Az emberek minden marhaságuk ellenére tudnak örömet okozni. Olykor szinte mindenki.
Más nincs. azon gondolkodom, vigyek-e ma magammal fényképezőgépet. Fogalmam sincs, hol fotóznék, meg mikor, de hátha. Két hét múlva karácsony, eléggé el vagyok maradva a barkácsolással, és nincs még jövő heti rádióműsorom. Azt hiszem, kénytelen leszek felolvasni. Hát nem örülök, mert nem akarnám igénytelenségbe fullasztani az interjúsorozatot, de tényleg nem volt alkalmam most senkivel se beszélgetni.
Késleltetett advent.