Hasznos

Az ember arra vágyik, hogy hasznos legyen, mondja Harry Holénak az egyik szereplő a Szomjúság című krimiben. Nem a sorozatgyilkos mondja, hanem egy orvos (bár ebben a pillanatban ő is gyanús), azt is mondja, az igazi átok, amikor az ember "nem jó abban, amit imád, és jó abban, amit gyűlöl".
Egyetértek Harry Holéval: olyasmit csinálunk, amiben hasznunkat veszik, de ez nem jelenti azt, hogy ezt (mindig) szeretjük is. Nekem például hasznomat veszik a tanítványaim, ennek ellenére nem mindig szeretem a munkám. Nem olyan nagy baj ez, gondolom, így lehet ezzel a gyilkossági nyomozó, meg a mit tudom én, sokan mások is, de azért él bennem egy ilyen naiv és romantikus elképzelés, hogy az ember akkor tud igazán rendben lenni, ha magának is hasznára van.
Nem jó szomorúan vagy idegesen, unottan vagy dühösen bemenni minden nap a munkahelyünkre, akkor sem, ha egyébként jók vagyunk abban, amit csinálunk. Nekem például biztosan nem jó minden reggel bemenni a munkahelyemre, mert hiába vagyok hasznos a diákoknak, már nincs meg bennem a türelem. Nem irántuk, az azért, ritka kivételtől eltekintve, még van, inkább a kollégáim, a főnökeim és az egész rendszer iránt.
Tegnap elég nyűgös napja volt mindenkinek. Nyilván a frontok, meg ez a lekoszlott, kaotikus iskola. A diákok sem hülyék, látják, hogy nem biztos, hogy komolyan kell venni ezt itt most, és valószínűleg egyébként tényleg nekik van igazuk, érzik, hogy valahogy önmaguk számára is hasznosnak kell maradniuk.
Nem is akarom hosszasan ecsetelni a munkahelyi állapotokat, mert úgy érzem, tök felesleges. A főnököm lassan miniszterelnöki magasságokba emelkedik (értsd zuhan), és szerintem hamarosan neki is lesz egy ilyen univerzális válasza a kérdéseinkre, mert bármit kérdezünk, mindig az a válasz, hogy mindjárt jó lesz. Ha jól számolom, hetedik éve mondja ezt.
Más nincs. Jó volna kialudni magam megint.