Fény

Olyan sok a fény ma reggel, mintha soha nem akarna ez a világ véget érni. Erről a fényről most a tavasz jutott eszembe, meg az a biztonság, amiben élek, az a melegség, ami körülvesz. Hogy ez kivételes dolog, azzal tökéletesen tisztában vagyok. Hogy teljesen idegen az emberi természettől, azt viszont nem szeretném elhinni. Persze az könnyen lehet, hogy tévedek. A naivitás veszélyes dolog. A bizalom hiánya is az, csak más szempontból. Kötéltánc.

Jó, hogy tegnap semmittevős nap volt, mert most nincs lelkifurdalásom se attól, ha csinálok valamit, se attól, ha nem. Azért halálra nem fogom dolgozni magam ma még, inkább elmegyek egyet sétálni. Valami tóhoz volna jó, de az reménytelen, marad a városi séta.  

Más nincs, olvasom Nati könyvét, ami tetszik, este meg vendégek jönnek. Sokan leszünk, de nem baj, szeretem ezeket a fiatalokat, majd megint játszunk, és megint nevetünk. Mondjuk a forralt borhoz meleg van, de visszatérhetünk a fröccsre. Ha így megy tovább, hivatalosan is fröccsországgá válunk.

(Esküdni mernék, hogy két éve is ezt írtam.)