Előpánik

Eddig szépen és karácsonyi pániktól mentesen telt a december, és ha számításba vesszük, hogy jövő vasárnap szenteste, akkor ez azért elég szép teljesítmény. Különösen, ha szétnézek a lakásban, ami ebben a pillanatban megint inkább egy raktárra hasonlít, úgyhogy teljesen indokolt volna egy pánikroham. Csak hát nem ezt ígértem magamnak.

Nem baj, meglesz minden időben, mondogatom most már egyre bizonytalanabbul, akkor sem fogok kétségbe esni. Majd megkérem TSB-t, hogy holnap vigyük el, és adjuk fel E csomagját, veszek egy polcot a konyhába, és valahogy ráveszem anyámat, hogy átvihessük hozzá a kis hűtőt, aztán a felszabaduló helyre visszaviszem a konyhapolcot a szobából, átrendezem a könyveket, így helyet teremtve az idei minifenyőnek, előhalászom a karácsonyi terítőket, megsütöm a mézest, meg még mondjuk két sütit, amit a gyerekek kértek, bevásárolok néhány tonna kaját, meg ajándékot, megfőzöm a töltött káposztát, kitakarítok valamennyire és... és nem esem pánikba. 

Tavaly olyan szép és csendes volt az ünnep. Azt remélem, idén is szép lesz, bár azt nem nagyon hiszem, hogy csendes is. Idén anyám mellett itt lesz a tesóm is, D pedig gründolt egy amerikai lányt, aki átmenetileg itt tartózkodik. Ha jól értem, igazi bölcsész-hippi. Elleszünk vele.

Jó volna egy csomó dolgot előre megcsinálni, de így, hogy péntekig dolgozunk, elég esélytelen a nagy előrekészülődés. Azért ma éjjel mézest sütök. Annyira nem volt időm kézműveskedni, hogy ezt kapják a kollégák tőlem idén. Vagy csokis sütit. Vagy muffint. Vagy esetleg van valakinek más ötlete?