Az acetilszalicilsav dicsérete

Csak hogy a vasárnapi bejegyzéshez kapcsolódjak: a hétfő a világ kevésbé jó része. Nekem és mostanában. De ezt a nemjóságot nem terjeszteném ki a világ egészére a reménykedés végett. (Utóbbi tanult szó. Mondjuk a reménykedés is tanult.) Mindenkinek jobb így.

Tegnap adventi vasárnap volt, és adventi díszt készítettünk a gyerekekkel. Nem koszorút, mert elvesztek a koszorúalapok pár éve, de van gyertya, meg díszek (ez egy mozdonyvezető? nem, a télapó), meg fenyőág, ami nem fenyő, de legalább nem hullik, mondja anyám. (Hullik.)

A díszek miattam elővettem a karácsonyi dobozt, amiben benne volt apám TAJ kártyája, meg az újságból kivágott halálhíre (elhalálozások rovat). Apám ijesztően fiatalon halt meg, és ahogy öregszem, egyre fiatalabbnak gondolom a hatvanegy évet. Egy kicsit baj, hogy ahhoz képest, mennyit élünk, utána olyan sokáig vagyunk halottak. Ennek azért lehetne tanulsága az életre nézve, de nem mindig van.

Más. Közben este lett, és reggel lett, második nap. A náthám nem szűnik, sőt új erőre kapott. Tegnap úgy éreztem, mindenhol huzat van, mindenhol fázom. Végül lefekvés előtt bevettem két aszpirint. Bámulatosan jól aludtam, úgyhogy maradok az aszpirinnél. A fák az emberek barátai, jut eszembe a nyírfakéreg, meg Pocahontas. Utóbbiról az is, hogy az emberek azonban nem feltétlenül egymás barátai. Viszont ha meg igen, az nagyon jó. Itt a barátaimra gondolok.

Valami rendkívül megbízható netes kvíz szerint 2018 számomra a változás éve lesz. Ennek előszeleként tegnap kaptam egy állásajánlatot Emmától, és bár nagyon kevés dolgot szeretnék jobban, mint vele dolgozni, ez most egy olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak. (A hajléktalanok mint luxus.)

Más nincs. Elég zsúfoltnak ígérkezik a december, de a stressz és a megpróbáltatások elől sikerül az olvasásban menedéket találnom. Nesbo az az író, aki meg tudja teremteni azt az üvegbúrát ahonnan a téli világ ugyan nem tűnik se vonzóbbnak, se kevésbé veszélyesnek, de ami mégis megvéd. Megmutatja milyen a világ, de hátulról átölel. Ne félj, mondja Harry. Az ember pedig tudja, hogy igenis félni kell, de Harry ott lesz, és megpróbál minket megvédeni, bár elég világos, hogy ebbe ő is és mi is bele fogunk halni. De addig is élünk. (Harry Hole mint menedék - na ez a mi világunk.)

Más nincs, egész hétvégén egy projekten fogunk dolgozni néhány diákkal Budapesten. Biztosan jó, de fárasztó lesz, úgyhogy most beveszek két aszpirint.

Ha lehetne, Cheryl Waterst kérném karácsonyra. Ennek a nőnek a hangja mindig megvigasztal.