A tökéletlenség öröme

Gyerekkoromban szerettem a karácsonyi titkot, és azt hittem, a titok az, hogy az ember nem tudja, mit kap ajándékba a Jézuskától. Később rájöttünk a bátyámmal, hogy az ajándékot nem a Jézuskától, hanem a szüleinktől kapjuk, türelmetlenségünkben aztán gyakorlatilag mindig ki is kutattuk őket, mégis maradt az ünnepben titok. Talán a fények, a süteményillat, vagy a szüleim izgalma tette. Nem tudom.

Felnőttként sokáig a gyerekeim izgatottsága volt fontos, nekik őriztem a szeretet titkát, aztán ahogy nőttek, úgy kopott ki a titok az ünnepből, és kúszott a helyére sokféle terhes elvárás. A legyen ilyen-olyan süti és kaja, a legyen kitakarítva az utolsó szeglet is, legyen frissen mosott függöny és ablak, legyen meg sok-sok pénzért a vágyott műanyagbizbasz... A hullafáradt, takarítás és főzés után az ünnepi esték csendes nihilben teltek. Senkinek semmi nem volt elég vagy elég jó, az oda nem figyeléstől meg lassan kiszivárgott minden az ünnepből, amit szerettem. Főleg a szeretet.

Amikor három éve, a válás után, először karácsonyoztam ebben a lakásban, azt gondoltam, egy kicsit belehalok majd ebbe az ünnepbe. Akkor olvastam Bartis regényét, amiben van egy karácsonyi jelenet, az valahogy megmaradt bennem, és az a pár sor, meg a barátaim kitartó figyelme és szeretete segített. 

Ma már másképp látom ezt az ünnepet is. Sok munkám van benne, de nem hagyom magam semmibe belehajszolni. Nem főzök nagyon sokat, mindig keresek időt arra is, hogy örülni tudjak saját magamnak, meg azoknak akiket tényleg szeretek. Évek óta nem kiabáltam vagy sírtam karácsonykor, de az is igaz, hogy nem érdekel, ha poros a polc, ha nem percre pontosan van vacsora, nem sütök százféle süteményt. És nem, nem vagyok hajlandó hajnalban felkelni. Akkor sem, ha csak kettőkor van ebéd. Vagy háromkor. 

Azt hiszem, elég sokáig félreértettem a karácsonyt. Azt hittem, akkor látszik ki a szeretet, attól más ez a néhány nap, ha minden tökéletes. De nem így van. A szeretet éppen a tökéletlenségben látszik legjobban: az elrontott bájgliban, a kissé túlsütött pulykában, az elsózott kocsonyában. Abban, hogy így szeretjük egymást. 

Én például rettenetesen sokáig aludtam, egyelőre itt üldögélek a kanapén, még nem zuhanyoztam, és nem áll a fa. A húgom az előbb hívott, hogy átjönne felmosni. A gyerekeim kiakadtak, hogy ez borzalmas, hogy itt pörög minálunk, és bizony egy pillanatra el is gondolkodtam rajta, hogy elküldöm a fenébe, de aztán úgy vagyok vele, hogy ha neki ez a megszállottsága, hát jöjjön, aztán mosson fel. Ha neki ettől van karácsony, akkor legyen így. Nekem így is jó.

Mindenkinek boldog, és lehetőség szerint tökéletlen ünnepet kívánok. Hadd látszódjék az a szeretet.