Jó nap

Ahogy öregszem nem csak a testem lesz rugalmatlanabb az évekkel, hanem a lelkem is. Nincs ebben semmi meglepő, azt hiszem, és elítélni sem érdemes se magunkat, se mást azért, hogy az évek múlásával bizony a léleknek is nehezebb már lehajolni, vagy éppen magasra ugrani.
Nem csak a testnek és a szellemnek, de a léleknek is kell a karbantartás, a törődés, a lehetőség, hogy kipihenje a heti fáradalmakat. Nekem sincs erre mindig lehetőségem, ahogy másoknak sem, de minden stressz és hivatás-, meg feladattudat, lelkiismeretesség és felelősségvállalás mellett is akad nap, amikor mindent odébb tesz az ember, és csak olyat csinál, ami jó. (Ritkán tudatos ez, annyit még hozzáteszek, inkább már a legvégső fáradtság indítja az embert erre, pedig ebben a tudatosság nagyon fontos elem kellene legyen. De ilyenek vagyunk, gyarlók és fontoskodóak, csak sajnos elég ritkán fontoskodunk saját lelki egészségünk érdekében.)
Tegnap jó nap volt. A kellemetlen hajnali kelésen kívül minden kényszert töröltem a napból. Későn mentem vásárolni D-vel, sétáltunk a napsütésben, együtt döntöttük el, mi legyen az ebéd, ő főzött, én csak segítettem, és azt hiszem, életem legjobb hamburgerét  ettem. Szeretem, ha valaki más főz, nem én, és hálistennek mindkét nagyobbik gyerekem kiválóan főz, csak B-t nem érdekli egyelőre a főzés, de hátha kedvet kap egyszer a testvéreitől.
Ebéd után átsétáltam TSB-hez, kávéztunk a teraszán, aztán felmentünk a Tettyére, az ezerszínű őszbe. Ilyet utoljára Pennsylvániában láttam: ezer színben pompáztak a fák. Ültünk a templom előtti langyos lépcsőn, ettük az almát, és minden csupa öröm volt. A szép boldoggá teszi az embereket. Nem tudom, mennyire lesz keserű a tél, hogy ennyi szépség és szín került ide hirtelen ebbe az őszbe, de a biztonság kedvéért elraktároztam ezt a tegnapi teljességet a szívemben.
A séta után beszélgettem egy jót TSB szerelmével a rádiónak, aztán TSB is ellazult, nem mentek már vásárolni, hanem beültünk egy sörre az Egyletbe. Már nem az, ami volt, de jó volt kiülni a kerthelyiségbe így is, inni a gyümölcsös sört, és beszélgetni hármasban. Aztán még együtt voltunk kicsit, R levitt az állomásra összeszedni a legkisebbet, aki Pestről jött haza teli élményekkel és új barátokkal. Neki is jó volt a nap.
Néha ki kell sétálni a napfényre a lélek nyomasztó épületeinek mélyéről, és élvezni kell a szabadságot, amiben az a legjobb, hogy a szabadságban az ember mindig társakra is talál.