Előbb-utóbb

Ahhoz képest, hogy soha nem voltam babonás (ezen a szón most egy percet gondolkodtam, ez milyen agyi zavar lehet?), a tegnapi péntek 13 elég szerencsétlen napnak tűnt.
Pedig sok jó is volt benne, például, hogy péntek, meg hogy együtt töltöttünk néhány órát négyesben TSB, Gofri, Mihály meg én. Azt valahogy már megszoktam, hogy Mihályt alig látom, ha havonta egyszer, az már nagy szerencse, de Gofri még frissen hiányzik. Mindenesetre jó volt beszélgetni, jó volt együtt lenni négyesben. Ez mondjuk régen se volt azért annyira gyakori, de szerintem kiegyensúlyozott társaság vagyunk négyesben is. Szeretem ezeket a nőket. Jó rájuk nézni, jó hallgatni őket.
Az esti koncert tetszett nagyon, bár TSB zaklatott volt, B meg hulla fáradt, és én is nehezen hagytam magam mögött ezt a szakmai értelemben küzdelmes, hivatali ügyintézés tekintetében reménytelen napot, ami egy nem túl sikeres hetet zárt le. Nem haladok a papírügyekkel, nincs ebben gyakorlatom, és borzalmasan idegesítőnek találom, hogy velem pingpongoznak a hivatalok. Több bölcs elnézéssel kellene viszonyulnom ehhez is, gondolom. De ezen a héten a tanítás sem ment valami jól, nehéz megítélnem, miért. Nyilván vannak körülmények, de bennem sem úgy működtek a dolgok, ahogy kellene. A látens stressz nyilván rossz tanácsadó nevelési helyzetekben. (Azért is gyanakszom a látens stresszre, mert kétszer is megálltam egy dohánybolt előtt a héten, és elég kicsin múlt, hogy be nem mentem.)
Ahhoz képest, hogy szombat van, hajnalban keltem, mintha három elmulatott éjszaka után lettem volna, olyan hányingerem volt. Egyszer valaki mondta, hogy ha keveset alszik az ember, a máj nem tud méregteleníteni rendesen, és az egészen a részegséghez hasonló állapotot tud előidézni. (Ez nyilván azért túlzás.) Aztán hazajöttem, és visszabújtam az ágyba, aludtam még két órát, és lustálkodtam még kettőt. Imádom a szombatokat. Mióta elváltam, a szombatok a valódi nyugalom szigetei, ilyenkor a vásárláson kívül semmi kötelező feladatot nem tervezek. A vasárnap már úgyis szívás.
Más nincs. Kondor krimijében elakadtam, Kemény könyvéhez még hozzá sem kezdtem, de közben beleolvastam TSB-nél az Esterházy interjúkötetbe, és most inkább azt kívánnám. Hiányoznak a gondolatai. Egyáltalán hiányzik a léte. Egy kicsit jobb volt a világ, amikor ő még volt. De csak idő kérdése, és előbb-utóbb találkozunk. Pont, ahogy Sharon Jones énekli. (Micsoda nagyszerű nő volt. Neki is egy ilyen Mucija volt.)