Dichotómia

Annyi szomorúság és nehézség közepette mégiscsak péntek lett. Ha másban nem is, ha olykor zavarodott is, az időben mégis mindig bízhat az ember: a dolgok keletkeznek és elmúlnak. Előbb-utóbb a rossz dolgoknak is vége lesz, és lesznek jó dolgok, és persze fordítva is. Az idő elfogadásra, nem lázadásra tanít, közben meg lázadni is jó.

Nehéz eldönteni, hogy a világ ilyen színuszhullám-természetű, vagy Isten mániás-depressziós, vagy a világmindenség egy hatalmas mitológiai dög belsejében lakik, és a szívverésének ritmusa teszi az univerzumokat ilyen pozitív-negatív kettős világgá. A világ energialüktetés, mi magunk ennek jutalmazottjai és kárvallottjai egyszerre vagyunk.

Más. Egy hét múlva elutazom Varsóba. Hogy megzavarjam a világmindenség egyensúlyát, ebben három jó dolog is van: egyrészt utazni jó, másrészt barátokkal utazni jó, harmadrészt a kedvenc múzeumomba utazni depláne az. És van még egy ráadás is szülinapi ajándéknak, ami valami igazi, nyilván meg nem érdemelt, boldogság. 

Más. Egyelőre letudtam minden előírt egészségügyi baromságot, vizsgálatot és kontrollt, de csak egyelőre, mert nyilván van még mit tenni. Például kérni egy időpontot gyomortükrözésre. Addig néznek, míg találnak. Ez a modern orvostudomány. 

Más nincs. Egy hetet szeretnék egyhuzamban aludni.