A testnek

Néha adni is kell a testednek, nem csak elvenni, mondta tegnap András, a gyógymasszőr, aki egyébként eredetileg informatika szakon végzett, csak ahhoz a szakmához valahogy túl sokat kellett egy helyben ülni, azt meg nem szerettem, tette hozzá miközben a testem csomóit igyekezett oldani.
Szerintem nagyon kevés olyan szakma van, ahol instant a visszajelzés, és valahogy mindig irigyeltem is egy kicsit az ilyen embereket. Nem évek múlva van jobbító hatása a munkájuknak, hanem azonnal. Milyen szép is volna ilyesmit csinálni.
András, aki ránézésre egy entre hasonlít leginkább, egyébként talán a legjobb gyógymasszőr, akivel összehozott a szerencse. Kiváló érzékkel talál rá a problematikus területekre, és bár rendkívül kedves, egy óra nála felér egy félmaratonnal.
Az én munkámmal ezzel szemben persze nem csak az a probléma, hogy várni kell, hosszú a megtérülési idő, hogy úgy mondjam, hanem hogy mindehhez társul még egy rendszertehetetlenség is. A főnökeimtől felfelé egészen a minisztériumokig. Mintha egy dinoszaurusszal a nyakamban szeretnék kötéltáncolni egy szakadék felett. Mi a foglalkozása?- kérdezte a kardiológus, és amikor megmondtam neki, összeráncolta a homlokát. Ajjaj - mondta. Hát én is ezt mondom. Ajjaj.
Más nincs, izomlázam van, és a tegnapi után ma is egy végeérhetetlen értekezletnek nézünk elébe. Kár, hogy már nem dohányzom. Most jó volna rágyújtani.