Vertigo

Tegnap óta szédülök. Érdekes élmény tényleg, de nem annyira jó. Lehet, apám látott ebből előre valamit, vö. "Meg vagy te szédülve, édes lányom". Az is lehet, hogy migrén, de inkább homloküreg-gyulladásra gyanakszom a fejembe költözött allergiás Takonyművek Zrt. miatt. Esetleg 2in1.
Más. Nagyon érdekes részt fordítok a regényből éppen. Kraus a skizofréniáról értekezik oldalakon keresztül. Szóba kerül Róheim Géza elmélete, amiben a skizofréniát a mágiával hozza összefüggésbe, de az is nagyon érdekes, amikor egy másik elmélet kapcsán a skizofrének világot darabokra szedő jellemvonásáról van szó. Ahogyan elemekre szedik a világot, "mint valami kubista kémikusok", aztán tetszés szerint rakják őket össze újra. Azért szép ez a mi teremtett világunk, mert Isten nem csak normálisokkal rakta tele. Végtelenül unalmas volna az élet.
(Persze ki normális... na mindegy.)
Amúgy és egyébként minden jó. Növekszik bennem egy ilyen békés, sötétkék tóhoz vagy sötétzöld erdőhöz hasonló egyensúly. Hallom, ahogy a tóban kitartóan  hullámzik a béke. Az erdőben néha messziről rikoltó madár hangja visszhangzik a fák közt. Úgy mozdul a világ, mint egy viselős óriás, hasában megszületendő gyermekével.
Tegnap összefutottam vásárlás közben egy régi ismerősömmel. Ő is elvált nő, és hosszasan ecsetelte, hogy jó életünk van. Olyan volt, mintha meggyőzni szeretne erről, pedig nem kell.
Úgy érzem, lassan megtalálom a helyem ebben a világban. Szó se róla, kellett fél évszázad, hogy belássam és megértsem, miért vagyok itt. Ebben rengeteget segítettek és segítenek a barátaim, meg a gyerekeim, de leginkább BH. Tőle nagyon sok dolgot tanultam már eddig is önmagamról, a világról, meg arról, mi fontos és mi nem. Például én is fontos vagyok. Azért ez jó hír.