Töredékek

Kérjetek és meghallgattatok: lám, szombat lett. Bátorítsátok egymást, mivel ama nap közelget. (Biblia) Maradj velem, mert beesteledett. Ami szintén Biblia, de Szabó Lőrinc is.

Nincs másnak megtartó ereje, csak a közösségnek, mondta Emma csütörtökön, és ezt nagyon igaznak találom. A kettő is közösség. A száz is. Az őket összekapcsoló szeretet bátorítja az embert a létezésre. Mi más indoka és értelme volna az emberi létnek, mint a szeretet? Nincs is ötletem.

Szeptember van, a hasa közepe, a kedves köldöke. Meleg, puha, csendesen sóhajok laknak benne. Az elmúlás még csak sejthető, még ad a föld.  Az állon végigfolyó ragacsos körtelé inkább erotikus, mint kétségbeejtő. Szép kezű szeretőnk a nap, még közel van, még simogat, az őszi temetőköd sem járt még erre, még nem unt rá a világra a Teremtő. Az ősz az én otthonom.

Vannak ezek a hegyben álló feladatok. Az enyém egy bazaltoszlop. Nincs, aki felemelje, ledönteni nem lehet. Sakkfigurákat faragok belőle, csupa fekete ugyan, sok a paraszt. Lassan fogy, de nincs az a kőtömb, ami nem fogy el sosem.

Minden nap szebbé rendeződik bennem a világ, mióta ismerlek. Ez jutott eszembe Závada Péter néhány soráról.
Ahogy a szilárd testekben
Terjed a hang, átrendeződik
Bennem is, ami már ismer téged.
(Závada Péter)
Ezt a kötetet vegyem meg.