Kint

Biztos, hogy aki egész nap bent van egy épületben, elveszíti a kapcsolatát a természettel. Még én is elveszítem, pedig nem vagyok odabent egész nap. Ezen gondolkodtam, mármint hogy miért van ez így, hiszen sétálok is kint, és nem is ablaktalan termekben  dolgozom (egyelőre).

Arra jutottam, hogy ennek egyrészt az lehet az oka, hogy hirtelen nagy hangsúlyt kapott az odabent: mind a munkámban, mint átvitt értelemben a befelé való menekülésben, másrészt meg erről az egészről az ablakok is tehetnek. Mert ablakok vannak, de poros utcákra, meg mások poros, unott ablakaira néznek. 

Persze az ablakokat nem lehet minden nap kicserélni, és a mögöttük lévő utcákat sem, így marad az utazás, meg marad a séta. Odakint is kell lenni, nem csak idebent. Pár napja jutott eszembe, milyen kár, hogy kivesztek az őszi túrák az iskolából. Jó volna megint órákon keresztül sétálni az erdőben, és csak azzal törődni, hogy ne essek hasra a kiálló gyökerekben.