Hosszú reggel

Ez szép amúgy, egy ilyen hosszú reggelt berakni nekem hétfőre, nem várt csoda. Ha nem volna a sok határidő, kilencig aludnék. Majd ha nem lesz határidő, kilencig alszom. (Ígérgetős lettem magam felé, ahelyett, hogy kedves volnék. Ejnye.)
Hosszú reggelhez hosszú nap, ezek az árnyoldalak már a novembert vetítik előre, amikor a világ árnyoldala lesz önmagának, én meg Istené. Pulóveres, röhögő árnyoldal, teáscsészével. Dadaista énkép, de csak a fordított regény miatt.
A privát ringlispil (ringlspiel) megmaradt, a reggeli jóga jót tett (háthajóga), de most megint. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy milyen sok a zárójel ebben a posztban.) Valami a fejemben szabadult el, ott van a szédülésközpont.  Esetleg egy anyacsavar.
Verseket olvasok napok óta. A regényben is van sok utalás költőkre, főleg kiadatlan, ismeretlen költőkre. Új-Zélandi irodalom. Úgy tűnik, a lélek kontinensfüggetlen. Szabó T. Annát is olvastam, meg Závadát. Pétert. Sok verse szól a vízről, ezek megtalálnak:
De nekünk szerencsénk van.
Olyanok vagyunk, mint a futórózsa:
indáinkkal a mennyországba
kapaszkodunk.
(Természetes vizek)
Azt hiszem, méltatlanul kevéssé szeretjük a hasonlatokat. Jobban kellene.
Más nincs. Romantikus hangulatban vagyok ma reggel. Nyilván köze van ennek ahhoz is, hogy nem kellett még az iskola közelébe mennem.
Na. Amúgy meg ilyen zenéket kell hallgatni. Ezt most Valentyinának küldöm szeretettel.