Amúgy

Ez az első igazi szombat, az első igazán nyűgös tanítási hét után. Ebben a hónapban ugyan a szombat sem tud munkamentes, csupa öröm pihenéssé lenni, de azért mégiscsak jó. Még mindig a hét legnyugodtabb napja.
Az az örömteli jó hírem, hogy mióta még a tavalyinál is több diákot vettünk fel, és még a szokásosnál is elképzelhetetlenebbnek tartjuk, hogy ebből működőképes órarend lesz a harmadik világháború kitörése előtt, azóta a főnökeimet se nagyon látom. Főleg Brdigetet nem, ami rendkívül jó hatással van a szellemi és lelki egészségemre. (Ezen a héten csak egyszer hívatott be az irodájába, hogy megossza velem Pölöskeiné nagyívű fantazmagóriját a szakképzésből nagy számban majdan továbbtanuló diákjaink - Bridget szerint 60%-ban - nyelvi felemelését célzó pályázattal kapcsolatban kiadott nemtommi (párthatározat? LSD fantázia? morfinálom?) kapcsán. Szépen ki is szövegkiemelőzte a fontos infót. Majd egyszer valaki ébressze fel.
Szóval csend és nyugalom honol az iskolában, hiszen a fél iskola egyelőre nem jár. Ne kérdezzétek tőlem, ezt mégis hogy, mert a végzősök lengyel kirándulását leszámítva a többi szerintem a legalitás határán egyensúlyoz. Nyilván lepapírozva. Paper Country. Ez lehetne egy leleplező külhoni dokumentumfilm címe. Egyszer azért egy tűzoltósági ellenőrzés befigyelhetne, amikor tele van az iskola.
Amúgy minden jó, az egészségem kissé problematikus, a szokásos, allergia utáni torok-, hörgő- és kezdődő középfül-gyulladást nem nagy türelemmel viselem, valamint van némi szorongás bennem a fordítási határidő miatt, de próbálok fegyelmezett maradni, és nem rohangálok sikoltozva a városban anyaszült meztelenül. Inkább azon dolgozom, hogy a napi 12 óra munka mellé beférjen legalább fél óra séta a friss levegőn.
Ez a fejben-menedék hadművelet egész jól beválik, és azon is gondolkodom, hogy visszatérek a rendszeres filmezésre. Jó, ez egyelőre csak egy gondolat.
Más nincs, végre végigolvastam az utolsó Merítés-listás könyvet is (Alakváltók), ma a saját listámat is véglegesre pofozom. Annyira nyomasztó volt ez a darab, hogy az előzetes listán nemigen változtat. Azt hiszem, az idén az én listám a valóságtól menekülő emberek olvasási preferenciáját fogja tükrözni. Októbertől meg örömolvasás lesz egy darabig.  A terv legalábbis ez. Mert én egy ilyen javíthatatlanul tervező ember vagyok. Ez már így marad, azt hiszem.