Mindeközben

Érdekes, ugyanakkor furcsa ellentét feszül a mindennapok feladatai: tanórák, dolgozatjavítás, problémamegoldás, megélhetési küzdelem, szellemi napszám, szellemi kihívások, és a világ háttérben zajló teljes összeomlása közt, és van ez a mindennapi abszurd/groteszk életélményem. Jó volna, kivenni egy nap szabadságot a világból, ülni egy fennsíkon (lehetőség szerint a bolíviain) és elnézni a messzeségbe. Hátha sikerülne a valóság minden elemét a helyére pöccinteni. 

Nem tudom, ezzel más is így van-e, vagy csak a saját élményem, de a tevékenységeim listája minden nap csak nő (ld. levágott sárkányfejek - nem emlékszem, hogy is győzte le végül a szegénylegény). Minden héten több és több bejegyzés születik a határidőnaplómban, és sokszor már magam sem értem, hogy tudok ennyi mindent észben tartani, de aztán megnyugvással állapítom meg, hogy sehogy. Olyannyira sehogy, hogy a tegnapi napom egy pontján teles meggyőződéssel állítottam egy csoportnyi gyereknek, hogy kedd van. 

Mindeközben beállt a derekam, ma este hatig leszek suliban, és jövő héten négy napra elutazom Csehországba egy projekttel, szóval addig valahogy ki kellene pihenni magam, ki kellene kúrálni a derekam a napi tizenvalahány óra munka mellett, és be kellene fejeznem egy cikk fordítását, amivel két hete szarakodok. De nem aggódom, tegnap huszonvalahány fok volt, olyan nagyon sok évig már nem kell ezzel a megélhetési problémával küzdenem.