Nyár

Nyáron majdnem mindegy , milyen nap van, a szabadságban összemosódnak a hétfők és a szerdák, a péntekek, és a szombat is inkább csak a hagyományoknak megfelelve igyekszik jónak lenni, aztán vagy sikerül neki, vagy nem. Péntek van amúgy, nyár, nem kell nagyon korán kelni, és ez a mai nap is kellemesnek ígérkezik, mert B lábdoktori vizitjét leszámítva most nem tervezek menni sehova. Békés napot tartok.

Ezt egyébként nyáron sem könnyű, valahogy az embert évszaktól függetlenül sodorja az élet magával: mindig van munka, mindig van valami intéznivaló (lásd TSB örökérvényű megállapítását: Az élet ügyintézés), és persze a fennmaradó időben egészségügyi kibogozások folynak. Ennek jegyében tegnapelőtt reumatológusnál jártam (ó, istenem, azt hittem, ilyen orvos csak nagyon öreg embereknek kell), tegnap meg röntgenen. Egyelőre annyit sikerült kideríteni, hogy bokasüllyedésem van (ez a lábamon egyáltalán nem látszik, szóval nem is gyanakodtam), viszont nincs csontkinövésem (vagy nem látja még a röntgen), csak valami gyulladás. Utóbbit éjszakai kenegetéssel és borogatással kellene gyógyítanom, melyből a kenegetés oké, a borogatás, egy idő után lemászik a lábamról. Milyen praktikus ugye, hogy nincs alvótársam, így nem röhögi magát betegre rajtam senki. 

A magyar egészségügyre persze jellemző, hogy a tegnapi röntgenleletem összesen egy mondat: csontkinövés (latinul mondja persze) nem látható. Nem bonyolította túl. Azon gondolkodom, hogy mondjuk, ha rákom lenne, azt azért odaírná? Vagy nem, mert nem kérdezte senki. És hát egyébként se nagyon látom, mikor is deríti ki a magyar eü, hogy miért van ugye ez a fájdalom, illetve nyilván egy rossz lábtartás, de hát az emberi csont és izomrendszer az ugye egy teljes valami, ha megröntgenezzük a bokám, abból sajnos túl sok minden nem derül ki, A gerincemet és a lábaimat kellene megnézni, de hát ortopéd doki egyelőre nincs. 

Egyébként persze nem ragaszkodom orvoshoz, szívesen csinálnék itthon valami gyógytornát, de ha jól értem, az ilyesmihez legalább egy gyógytornász, és egy első diagnózis mégis kell. 

Szóval péntek van, meg nyár, süt a nap, a gyerekek odalent sikoltoznak a játszótéren, én pedig ma jelentős haladást próbálok elérni a fordításban, mert napok óta csak ímmel-ámmal dolgoztam, viszont nagyon jólesett a szünet, a baráti találkozások, meg egyáltalán a pihenés. Kevés fárasztóbb dolog van, mint szar mondatokat fordítani.

Reggel egy facebook poszton röhögtem jót, egy pasi lefotózta magát, amint "nyaral" a budapesti betonrengetegben. Ötletes. Én orvosi várókban tudnék csinálni egy hasonló sorozatot.