Birtokon belül

Tegnap már morogtam, hogy hiába van nyár, az ember a köz dolgaival is kénytelen foglalkozni, de úgy érzem, erről ma is kell írnom néhány mondatot.

Sok felháborító írás, nyilatkozat és döntés születik nap mint nap, a köz pedig háborog, anyázik, ellencikket ír ésatöbbi, kinek milyen eszköz áll rendelkezésére. Sokan persze, és abszolút megértem ezt is, inkább már nem akarnak tudni mindarról, ami körülveszi őket, mert nem akarnak infarktust vagy sztrókot kapni, nem akarják a lelküket és a szellemüket ostoba és gonosz emberek írásaival mérgezni. 

Szerintem mégis fontos, hogy az ember elolvassa mindazt az intellektuális és gazdasági fantazmagóriát, amit a NER kiokád magából, mert nem gondolom, hogy ez pusztán elterelő taktika, hogy közben zsebre lehessen még tenni pár milliárdot. Ma már bármennyi pénzt zsebre lehet tenni annak, aki közel van a hatalomhoz, mi szükség volna paravánra? Megszoktuk és elfogadtuk, hogy a közbeszerzéseken csak azok nyerhetnek, akik együttműködnek és behódolnak. És azt hiszem, ezek a felháborító és nem csak rágalmakat, de elképesztő értelmetlenségeket soroló cikkek is ezt a szerepet töltik be. 

Tegnap olvastam egy nagyon jó cikket az Irish Timesban Fintan O'Toole tollából, ami arra hívta fel a figyelmet, Trump milyen eszközökkel igyekszik lebontani az emberekben egyébként meglévő morális gátakat. A cikk írója a fasizmus módszertanát véli felfedezni az amerikai elnök intézkedéseiben, és egy pillanatig ne higgyük, hogy ez nálunk nem így, és nem tudatosan történik. Az egyre extrémebb őrültségek szerepe a fasizmus idején, és most Magyarországon vagy éppen az Egyesült Államokban is az, hogy az emberek hozzászokjanak az egyre extrémebb kegyetlenséghez.

Ki akarna egy népet kiirtani ép ésszel? Ki akarna gyerekeket kemencékben elégetni, ki akarna csecsemőket táborokba zárni, ki akarna szerencsétlen nincsteleneket börtönbe dugni ép ésszel, ép erkölcsi érzékkel? Senki. De ha megszokod, ha elhitetik veled, hogy nem lehet tenni semmit, akkor már szemet hunysz, elfordítod a fejed, kicsit el is hiszed, hogy ez így helyes.

Szerintem minden esetben, a legkisebb próbálkozásra is reagálni kell. Lehet indulatosan is, de legjobb észérvekkel, higgadtan, nem engedve. Amikor egy pénzéhes, erkölcstelen ember hazugságokat és fantazmagóriákat ír le, akkor azt nem csak elolvasni kell, hanem arra mondani is kell valamit. Leginkább azt, hogy nem, ez nem helyes, ez nem fér bele az emberek értékrendjébe ebben az országban. 

Nem szabad szemet hunyni, és nem szabad engedni egy pillanatra sem, mert a fasizmus, amit megismételhetetlennek gondoltunk Európában, megint visszatérőben van, és mert bármennyire is igyekeznek elhitetni velünk, hogy mi vagyunk a furák, igenis mi, normális, erkölcsi érzékkel bíró, békében és örömben élni akaró, humánus emberek vagyunk birtokon belül. Mindenki más odakint van a kétségbeesés, az örömtelenség, a kapzsiság és a kegyetlenség sötétjében. Nem lehet őket magunk közé engedni.