Kétharmad

Milyen kicsinyes az ember, vagyis pontosítok, milyen kicsinyes vagyok én. Miközben (szép lassan, akartam írni, de inkább rohamtempóban) széthullik körülöttem a világ, ma reggel azon gondolkodtam, vajon van-e esélyem arra, hogy valaha otthonom legyen. Mármint egy olyan hely, ahol kényelmesen elférnek a dolgaimnak (már nincs sok dolgom, tehát ez négyzetméterben nem sok), ahol nyugodtan olvashatok és dolgozhatok (íróasztal, kényelmes fotel, wifikapcsolat), ahol nem verek le három dolgot, amikor megfordulok a konyhában, ahol olyan függönyt teszek az ablakra, amilyet akarok, és ahol nem izgulok, mikor dönt úgy a főbérlő, hogy eladja a lakást. 

Ha racionálisan veszem szemügyre ezt a kérdést, akkor nincs erre esélyem, ha optimistán, akkor se. Lottózni nem lottózom, mert sajnálom rá a pénzt, gazdag és öreg rokonaim pedig, akik rám szeretnék hagyni a vagyonukat, vagy legalább a fele királyságukat, nincsenek.

Azt olvastam, Magyarországon hét generáció kell ahhoz, hogy kilépjen valaki a szegénységből, és hát eléggé úgy tűnik, én nem az a bizonyos hetedik generáció vagyok, mert ha ötven év alatt nem lett saját lakásom, kevés az esély, hogy nyugdíj előtt még összespórolom azt a sok-sok milliót, amiből venni lehetne egy minilakást (hogy kis kertes házról ne is tegyek említést) ebben a kulturális fővárosban vagy bárhol a világon, Kolumbia külsőt leszámítva, de oda meg sokba van a repülőjegy. 

Tudom, tudom, máshol is bérelnek, egy házzal/lakással is történhetnek dolgok, odaveszhet a materiális tulajdon bármikor, valamint van, aki a híd alatt, és a tulajdon kapitalista csökevény, semmit sem ér. (Bár ez utóbbit általában azok az emberek mondogatják, akiknek amúgy azért van.) 

Szegény kis ország ez a Magyarország amúgy, jó helyen vagyok én itt, nem lógok ki, nem tűnök fel a lyukas cipőmmel, az utolsó pillanatban befizetett számláimmal, a nem manikűrözött körmeimmel, a félévenkénti hajvágással, meg a morgással, amikor a gyerek mozijegyre kér pénzt. Nem csak én élek így, tudom, ez az igazi magyar kétharmad, aki nem megy nyaralni, aki legfeljebb a gyereknek vesz új cipőt, és aki akkor is minden nap felkel és dolgozik tovább, pedig még csak valahol a harmadik generáció környékén tart. Ez az irracionális kétharmad.

Egyébként meg nincs bajom, egészséges vagyok, csak menjen az összes barom a fenébe, aki az én keservesen megkeresett adóforintjaimból iskolák és kórházak helyett stadionokat és kerítést épít, meg tankokat és vadászatokat finanszíroz. Felelőtlen, megalomán pöcs mind.