Cs. Rózsika

Olyan kellemes most a nyár, nem is emlékszem ilyenre régóta. Minden éjszaka hűvös van, én pedig mélyen és pihentetően alszom, elfelejtem a hétköznapokat, és még akkor is visszahúz, nem ereszt az alvás, ha az álmok mozgalmasak. Tanév végi nihil, mondta erre Ristjana, és tényleg, régebben, ha ilyenkor mentünk a Teraszra, napokig csak aludtunk. Álomittas, mondja a magyar nyelv, és tényleg, mint aki megrészegedett a pihenéstől, húzom magamhoz a párnát reggel, ne hagyj el, motyogom, és alszom tovább. Műkedvelő Csipkerózsika.

Aludni jó, kisimulnak tőle az idegpályáim meg az arcbőröm, és bár optimistább ezzel az elcseszett országgal kapcsolatban egy percig sem leszek, de megnéztem már pár videót Írországról, hátha mégis odaköltözöm pár év múlva. Kell valami kis optimizmus is, mert a hazai híreket olvasva, nagyon kell uralkodni magamon, hogy ne csomagoljak be azonnal egy kisbőröndbe. Amúgy néha elgondolkodom, hogy tényleg mindenki ennyire hülye-e, vagy esznek valamit, ami rohamtempóban pusztítja az agysejtjeiket. 

Különben meg nagyon hálás vagyok az új iskolámnak, meg persze a jószerencsémnek is, amiért idén nem érettségiztetek, mert alig kell bejárnom ezen a héten, jövő héten meg már  egyáltalán nem is megyek Berlin miatt. Azt hiszem, huszonhat éve ez lesz a leghosszabb nyári szünetem. (Nem munkamentes, nem kell infarktust kapni azért senkinek.) 

Más nincs, tervezgetem, mit fogok csinálni Berlinben, vagyis még csak gondolok rá, hogy tervezgetni fogom. Azért ez elég pazar, hogy egy konferencia mellett még lesz egy pici időm várost is nézni. Csupa meglepetés az élet.